Öszintén szólva nem mondanám magam valami konyhatündérnek, deha muszáj, bevetem kis kreativitásom, a Google-t és a két kezem hogy friss vacsi kerekedjen az asztalra. Nos tegnap én voltam a soros vacsikészítésben, így mit volt mit tenni ki kellett találnom valmi olcsót, könnyen elkészíthető és főleg finom étket a családnak. Nor tészta mindig van otthon, anyu tejtermékkel ellátja a bagázst, így gondoltam rittyentek valami ilyesmi mixet.

Fogtam a tésztát kifőztem, közben egy tálba került a tejföl, hagyma, sajt, só majd ezek találkozásából egy érdekesen finom massza kerekedett! Összekeverve a tésztával, tetejére egykis husika a fiúknak és a táplálékkezdemény már landolt is a sütőben! Miután megsült, meglepték a családtagok, és fél órával később a tepsi inkább üres volt mint tele. :) Azért örültem neki, hogy megették, így legalább azt is megtudtam, hogy ha netalántán elrabolnak, és fejemhez tartanak egy vizipisztolyt, és csak vacsifőzéssel menthetem magam ki, éhen már nem halunk! :P

Lötyög a víz tálkámban, festék kerül egy próbapapírra, ecsetem mártom a vízbe majd festékbe. Mindig is tetszett a folyamat, ahogyan egy üres fehér lap megtellik színekkel, formákkal. Igaz nem vagyok nagy tehetség az ilyesmiben, de szeretek néha egy-egy fél napot eltölteni laza mázolgatással. Kikapcsolja az embert, megszabadít a napi gondoktól, és csak arra kell öszpontosítani, hogy hogyan húzod a színt arra a nagy fehérségre, amire pár óra múlva büszkén mondhatod, hogy az én "művem".

Mondjuk énis csak azt szeretem megalkotni, ami amúgyis tetszik, egy rajzszakkörön nyilván "elvéreznék", ha rámeröltetik a dolgokat.
Van úgy, hogy nincs hangulatom az egészhez ilyenkor nem is tudok semmitsem rendesen megcsinálni, csak gyűlik az összegyűrt papírgalacsin az apu által csak nekem készített rajzasztalka mellett.
Egy uncsi téli délutánon nincs is annál jobb dolog, mint színekkel bombázni a szemünket, hajlítgatni a formákat, trancsírozni a kinyomott festéket, eljátszani, hogy tetkóm van - amit utólag nagynehezen vakarok magamról le.. :)

Persze a fényképezés, és írás még mindig jobban érdekel, pechemre nincstúl ügyes kezem az apró részletekhez, a végére mindíg elnagyolom a dolgokat.
A mostani nagysok szabadidőmben kétkis mázolmányt készítettem: egy gésásat, és egy Thomas Sabo reklám "kiscsajosat":

Oké az utóbbi nem hasonlít annyira, de nem is a tökéletes másolatra törekedtem, arra ott a Photoshop. :P Nem egóból, de azért kiraktam barackszínű szobám falára őket, ha jön valaki mondhassam, hogy én hoztam össze őket pár órás munkával :)

Végre valami pozitív szó! Végeztem mindennel, lerázhatom magamról a terheket, másfél hét nyugalom és béke! :D Címszavakban ennyi most az életem, és jelenleg így érzem magam:

Végre lesz időm megnézni a filmeket, amiket régebben akartam, festeni, alkotni, írni, barátozni, és szerelmezni! :) Beiktatom az Alice Csodaországbant, a Narnia krónikákat, a Jack és Jillt, pár csajos filmet és azthiszem újból elkezdem a Gilmore lányok történetét, a Szívek szállodáját! ♥

Ezek mellett elterveztem, hogy az ágyam fölé festek egy gésa képet ez alapján:

Imádom az ázsiai mintákat, motívumokat, szimbólumokat!

Barátokkal tervben van egy tekeparty, és egy jelmezes retrobuli, úgyogy most nem panaszkodhatom! Oké persze ottvan a továbbtanulás fekete fellege, hiszen hamar elszállt az első szak két éve, de ne rohanjunk úgy, most nyugalom van, és csupa kellemes hatás ér! :)

Tanulás a földön, a szőnyegen, az ágyon, a széken, a puffon.. Memorizálás a szobában, szülők szobájában, a karácsonyfa alatt, az erkélyen, a konyhán.. Betűk, számok, krixkraxok a szemem előtt, alvás alatt, elött és után..

Szorongás.. mikor lesz már vége? érzés.. Egy bögrébe kerül 3in1 és anyuék kotyogósa, bírni kell, hogy görbüljön az a jegy, hiszen a túlélés a cél! :) Ceruzák, füzetek, jegyzetek, fénymásolt lapok szanaszét a szobában, görnyedő Rori az olvasólámpa alatt..

Hajrá sorstársak, már nemsokára végzünk! Valahogy nemszeretem ezt az időszakot..

Idén szilveszterre Pestre utaztam Banival Zsófihoz, és a barátjához Matyihoz. Szóval kicsi, de annál viccesebb ünneplés volt, amiről a képek kissé "kompromittálóak", ezért csak 2  képet hoztam! Nade ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük ott hogy a szokásos vonatút nem kettesben telt, ahogy máskor lefoglaljuk mindig a fülkét cuccokkal telepakolva, hanem a meglepően sok utas miatt egy kedves öreg párral robogtunk a főváros felé.

Mire felértünk be is sötétedett, így izgibb volt megint a metro-busz kombi, míg eljutottunk a főhadiszállásig, Matyi lakására. Itt tipikus házibuli feeling volt, sok piával, jókedvvel, és hülyéskedéssel. Az este során kétszer voltunk a városban utcabálozni, ami során konfettit szórtunk, trombitát fújtunk, - amit különös módon azóta sem találok - tüzijátékot vettünk, és néztünk, az éjfél pedig az Erzsébet híd lábánál ért minket!

Szóval a történetben is elért minket az új év, így már mondhatom, hogy B.U.É.K!! :) Éjfél után persze nemjárt a BKV így taxit kellett fognunk, hogy hazajussunk! Vicces volt spiccesen az újév első perceiben Budapest utcáin botorkálni, taxit keresgélve! Mégis valami Isteni szikra által egy csendes sarkon ott állt egy üres taxi, mintha csak miránk várt volna! :) Így haza is értünk épségben. Másnap még kaptunk egy egy vidám beszélgetést, melegszenyót, és sok újévi üzenetet, majd vonatra szálltunk, és hazarobogtunk a szokásos úton. Közben tervezgettük az újévet miket kéne meglépni, új munkahely, iskola - ahh megint gólya leszek-.. új élmények várnak! A rossz dolgokat pedig messziről el fogom kerülni, vagyis, igyekszem! :)

Nagyon boldog, vidám karácsonyt kívánok mindenkinek, aki olvasóm, vagy valaha is betért hozzám, kicsiny, őrült világomba!

Ezzel, a mostmár harmadik éve karácsonykor kitett háttérrel kívánok édes illatokat, szikrázó fényeket, izgi ajándékbontogatást, szerető puszikat, vidám mosolyokat, és persze sok bejglievést! :)

Drága december! Megkaptad tőlem ezt a jelzőt, hiszen az ünnepi futkozás mellett akadt pár dolog amit tartogattál számomra! Köszi, hogy nemhagytál unatkozni, de olyan szinten, hogy néha még az alvás is csak 3-4 órásra sikeredett. :) de sebaj, inkább pörgök-forgok, mint otthon a kis vackomban csücsülök. :P

Akkor kezdjük az elején! Először is meglátogattuk Brigivel rég látott barátnőnket Zsófit Pesten. Ugyan végigcsörtetjük vonattal a fél országot, de nem is érdekel ez minket, mert végtelen csacsogások közepette gyorsan megy az idő, és sűvít a vonat is:

Szeretünk felmenni hozzá, kiszakadni kicsit a hétköznapokból. Ilyenkor óriásiakat nevetünk, beszélgetünk Mammutozunk vagy épp Westendezünk, Mekizünk, vagy csak sétálunk, metrozunk, "sárga szöcskézünk", és az összes lehetséges közlekedési eszközzel randizunk, míg célunkat el nem érjük! :)

Emellett nyomokban fellelhetőek voltunk a Wörösmarty téren lévő karácsonyi vásáron:

Végigsétáltunk a Váci utcán, ahol nanáhogy be kellett pózolni Swarowski-éknál! :)

A tervezett két nap helyett 3at maradtunk, aztán lassan vissza kellett csöppenni a vizsgaidőszak elötti sulis hetekbe..Ha ránézek erre a kis jegyzetre, már kiráz a hideg! :D

De nem szegheti kedvünk semmi sem, hiszen drága kis sulink, még söröcskét is osztogat! Oké, hogy alkoholmentes, dehát a szándék a lényeg, nem? :)

Az ádvent, és ezzel együtt a vásári hangulat Szombathelyet sem kerülte el, így két kis "virágszálammal" (Barbi és Lilla) végigjártuk ezt is:

Aztán a következő szombat este gondoltunk egyet Brigivel, és fogtuk pasijainkat, és elmentünk egyet billiárdozni!Jólesik néha ilyen mozizós, billiárdozós és hajnali Mekizős este is a barátainkkal! Csak próbáljátok ki! :P

Végül így az ünnepek előtt szükségem volt egykis újításra, kis tatarozásra, ha úgy tetszik, így beghullámosítattam a hajacskám:

Végezetül egy ilyen hónap után jöhetnek az ünnepek a karácsonyfa, a szilveszter után a vizsgák, azthiszem ismét nem lesz unatkozós időszakom, és mindezekhez akkoris vigyorgó pofit fogok vágni: :)

Klau az a lány akivel a gimi alatt haverkodtunk össze: az utolsó 3 évben össze voltunk nőve a szó "szoros" értelmében. Még külsőre is hasonlóvá váltunk, és mindent megtudtunk egymással beszélni az aktuális frizuránktól kezdve a pasiügyeken át a csajos vágyainkig.

Ma én egyetemista vagyok, ő pedig rendezvényeket szervez, de egy délutáni kávéra néha-néha mostis összefutunk, vagy épp órákig csevegünk a "rissz-rossz" facebook chaten. :) Persze nem kell noszogatnom sem, ha épp új ötleteimet szeretném megvalósítani, hogy álljon nekem modellt.

A mostani képeim az őszről szólnak, hiszen ez a legszebb évszak a tavasz mellett. Nekem persze személy szerint a nyár a kedvencem, de a sapihordós, kötöttpulcsis, sálfelvevős évszakot sem vetem meg!

Mindközül ez bubis lett a kedvencem: vidám, és tetszik, hogy a háttérben lévő bokrot bordóra csókolta az ősz.. :)

Ez a meleghatású kép véletlen készült, de mégis látszik, ahogy az ősz körülöleli a lányt:

Akartam valami különlegesebbet is, így ráadtam Klaura kedvenc bőrdzsekimet, majd visszaküldtem a múltba:

Ime egykis ikerhatás, hogy fokozzuk a hangulatot:

Egy komorabb kép, ami tőlem szokatlan, de hamár vámpíros időket élünk, muszáj egy ilyet is:

Emlékszem mikor kiskoromban az őszi avarban ugráltunk, nos ezzel mostsem volt baj, ezért az "Őszi álom" című képért, mindketten nekifeküdtünk a dolgoknak: :)

A többmint kétórás séta után jól átfagytunk, így betértünk kedvenc helyünkre a Cafe Freibe, ahol még egy órácskát beszélgettünk egy finom tea, és forrócsoki mellett csupa csajos dolgokról.. :)

Menthetetlenül megjött az ősz, annak minden bájával, szépségével, és jujdenagyon hidegségével. Persze, ilyenkor nézzük a jó oldalát: gyertyát gyújthatunk a szürkeségben, puha meleg takaróba bújhatunk el a világ elöl. Most énis épp ezt teszem, és közben gondoltam bepötyögök pár gondolatot.

Ha ősz akkor vásározás, legalábbis nekem. Tegnap voltam Kőszegen az Orsolya napi vásáron, amit imádtam. Fel is tankoltunk különféle mézekkel, szappanokkal, és egykét dekorációval,  meg egy méregdrágán kimért zöldségkörettel. Na igen, vigyázni kell a vásári kimért cuccokkal, mert becsapósak.

Aztán jártam kicsit Ázsiában is - najó csak gondolatban - imádom azt a kultúrát, így evidens volt, hogy elmegyek és megnézem a témakiállítást.

Imádom az őszt, (persze minden aktuális évszaknál ezt mondom lassan), de egyszerűen tetszik, hogy annyi jó dolog van a természetben, ami változik, és amire eddig kevésbé figyeltem. Szerencsés vagyok, hogy nem az Anktartiszra, vagy épp egy esőerdőbe születtem: ott aztán várhatnám a változást, valószínű nemsok dolog lenne, ami megihletne. Mostis firkálom fel épp, az ötleteimet, és délután lehet el is indulok megvalósítani belőlük párat, a többit pedig már szervezem másokkal. Talán az ősz a legszebb évszak színekben, és formákban. A sok kis levél ilyenkor lefordul az ágról,és beborítja a tájat. :) Már alig várom hogy alkothassak ebben a kavalkádban! :) A neten találtam egy gyönyörű őszi képet, ez most a hátterem, és inspirációm.

Aztán amíg nem jövök sajáttal, addig hogy egykis meleget hozzak a monitorból, kattintottam magamról pár napszemüveges képet, hogy emlékeztessem a külvilágot, lesz még jó meleg, mikor elég egy póló és forrónadrág is elég felfedezni a világot:

Mégszéphogy! Jó amikor elkezdesz valami olyat, amiröl tudod, hogy te fogod megvalósítani. Az előkészületektől a "végeztem!" szóig, minden a te kezed nyoma. Lehet, hogy segítséggel, vagy anélkül de csak a tiéd! Legyen ez egy finom süti, egy gyönyörű rajz, festmény, vagy egy szép fotó. Tehetség? Ugyanmár, ma már tanulás útján is olyan dolgokat kihozhatunk magunkból, amire nem is számítottunk. Persze mindenki másban jó. De egy a közös, az alkotás utáni kis büszkeség ami eltölt, hogy igen ezt én csináltam, tessék megnézni!

Én is szeretek alkotni. Egy ételt, egy képet, egy írást, vagy épp cetlikre való firkálást. Oké a rajztudásom itt ki is merül, meg valahogy nekem az kicsit pepecselős, és nem elég precíz, szóval azt inkább meghagyom Barbinak, akit múltkor egy kiállításra hívtak meg, mint vendéget! :)

Imádok órákig szerkesztgetni, hogy minél jobban nézzen ki egy kép, és hozzá a szöveg. Valahogy nekem ez nem nyűg, hanem élvezet. Tetszik ez a hobby, ahova elvonulhatok a hétköznapokból. Mindig is szerettem így bohóckodni a különböző programokkal, de az utóbbi fél évben még intenzívebben foglalkozom vele.

Ugye meglett Fuji is, aki segítőtársam a "munkában". Azt sajnálom csupán, hogy időm és néha energiám nincs hozzá mindig, de ha tehetném mindennap gyártanék valamit a világnak, és persze magamnak. Irigylem az olyanokat, akik ezzel foglalkoznak, ésmég pénzt is kapnak! :)

Lehet, hogy én rossz irányba indultam? Kellene a visszajelzés, hogy jól csinálom-e, amit csinálok. Persze nagyjából énis tudom magamról, hogy mikor jó vagy épp rossz amiben épp ügyködöm, de egy külső szemlélő néha többet lát. :)

Nem vagyok egy művészlélek, sőt inkább csak szeretem a stílusos, és kicsit a megszokottól eltérő dolgokat: miért legyek olyan, mint a tömeg, ha nem muszáj? Sok-sok kis kérdés, amikre keresem a választ, néha megtalálom, néha nem, de talán így van ez jól.

Az alkotásaimban felvállalom amit gondolok, érzek, ahogy látom a világot, és akinek ez tetszik az úgyis elfogad így ahogy vagyok: bohókásan, viccesen, önfeledten, mérgesen, vagy csendesen amikor és ahogy épp létezem! ☺

Szombaton nyáriasan szép őszi időnk volt, úgyhogy Banival gondoltuk sétálunk egyet Sárváron. Bár sokszor...khm.. szinte mindig mindenhova kocsival megyünk, de most "megtornáztattuk" magunkat. Igaz messzire nem jutottunk, mert én minden kis emlékezetes helyen megálltam "pihenni", vagyis körbenézni, fényképezgetni, meg Banit szórakoztatni. Kiszámoltuk épp 106 hete járunk de 110 hete tudjuk egymásról, hogy a világon vagyunk. :) (pedig egyikünk sem rajong a matekért)

Első ilyenkis helyünk egy eldugott pad, ami konkrétan a város közepén van, de annyira félreeső helyen, és benőve fákkal, hogy nem sokan figyelik mi történik ott. Ez tetszik benne. Itt szoktunk néha ülni, rétest enni, és bohóckodni. Most fényképezőmmel a kezemben "hülyéskedtem". :)

Muszáj volt megörökítenem a mosolyát, és így "bosszúból" ő is lekapta az enyémet. Lehet tippelni melyik képrészlet kihez tartozik. ;)

Aztán az éppen rajtamlévő ingpóló virágmezejébe merültem. Szeretem a színeit, a fonott öv pedig feldobja. :)

Egymásról is készítettünk képeket, és mivel nálam Ő a főszereplő, így Banié az elsöbbség. ♥

Aztán én is a kamera elé kerültem. Igyekeztem cukin nézni a kis fotósomra. :)

Továbbindultunk, időztünk kicsit a főtéren, és persze ott is lecsüccsentünk.

A vár mellett gyünyörű park húzódik. Ó ha az a park tudna mesélni. Azthiszem számtalan első csókot, sétálgató párocskát, játszadozó gyerkőcöt, nevetgélő barátnőket, és festegető művészlelkeket látott már. Nekem is tinikorom kedvenc helye volt, és persze még most is az. A parkon belül is a "pagoda", az a hely ahol a legjobban szeretek lenni. Nemtudom miért így neveztem el, de valahogy hívni kell. :) Nemistudom, hogy ennek a kis tákolmánynak mi a hivatalos neve.Szóval évek óta ott áll, és fogadja a megpihenni vágyó emberkéket. A barátnőimmel a gimis évek alatt, mi is gyakran itt váltottuk meg a világot.. persze csak szóban. :)

Az egyik padon ülve felnéztem, és ezt láttam. Egy lombszivecske. Mivel már esteledett, ezért sziluettképnek is elmenne, de a lényeg látszik. Kicsit olyan ez, mint csillagképeket keresgélni, csak a lombok valamivel közelebb vannak. :P

 Végül a délutánt egy tea- és kávéházban zártuk, egy finom chappuchino-val. Extra habos-babos élvezet! :) A hely neve amúgy Castello, ami szintén a tinis évek hozadéka számomra. Itt vitattuk meg a fontos dolgainkat, és itt tartottunk pár szülinapot is. Joggal mondhatom, hogy az a mi helyünk a városban. :) Persze most, hogymár elkerültem Sárvárról, másik kedvencem a szombathelyi Cafe Frei, ahol különlegesebbnél különlegesebb kávékat lehet kóstolni. (najó ez itt nem a reklám helye :D)

Sok-sok ilyen délutánt szeretnék még, kicsit visszahozza az elmúlt éveket, amikor még ezek a helyek jelentették a világ közepét! ;) ♥

El is telt az első "ember" hónap, vagyis a szeptember, ami inkább még nyáriasra vette a figurát, mint ősziesre. Ennek csak örülhetek: jóidőben szánthattam végig az utcákon a suliba sietve, és elég volt néha felkapni a kedvenc virágos ingem és egy vékony nacit. Persze azért így a hónap végefelé már megjelentek az első "halott", de annál színesebb levelek, amiket imádok. Emlékszem, amikor kicsi voltam mindig belehemperegtem a hatalmas diófánk lehullajtott lombjába. Egy-egy betegebb pillanatomban ma is megteszem. :)

Hogy illusztráljam: az első falavelek közé "ugrottam" kicsit a délutáni napsütésben, csakúgy Rorisan. :) Egykét idei dió is elkezdett lepotyogni, de ezmég nem az igazi.

Nos a szeptember nekem is félévkezdéssel startolt, "örömmel" konstatáltam, hogy milyen sokszép gazdasági órám van. Hozzáteszem egyre jobban rájövök, hogy nem ilyen beállítottságú vagyok. Viszont jó ismét látni az ismerős arcokat, közeget. Sokszor lejárunk "minibulizni" az egyetemi klubba órák között, hamár nincs mit tenni. :) Persze nemcsak a suliról szól az élet, hétvégenként igyekszem hasznossá tenni magam és segítek itthon.

Közben találtam egy újfajta gyümölcsteát, ami kedvencem lett literszámra iszom belőle az adagokat. Elkezdtem az őszi bevásárlást is: szorgosan járom az üzleteket akciók után kutatva. Találtam is egy szuper bőrkabit, amit még a meleg miatt nem igazán volt alkalmam felvenni.:)

Éshogy felkészüljek a hideg, nyirkos, beteges napokra felfegyverkeztem multivitaminnal is, amellett hogy a kertben termett almát majszolom délutánonként. Hihetetlen, hogymár az alma érik, és lassan kész az újbor is, holott mégcsak "most" volt a barackszezon.

Vannak terveim is persze októberre: egy félnap Ausztriai kirándulás vagy vásárlás (valahogy nekem összekapcsolódik az ősz, és az osztrák vidék, nemtudom miért :D), vásározás: alap a sárvári Simon Judás, a hangulat miatt; valamilyen őszi süti sütése - hát majd igyekszem megpróbálkozni vele; és persze sikeres zhk. :) Az utóbbi két évben ősszel mindig elmentünk valamilyen wellnesscentrumba, hogy kiáztassuk magunkat. Előtte nemnagyon jártam ilyen helyekre, mert úgy nem érdekelt különösebben, meg masszíroztatni sem szeretek, vagyis magát a szituációt, hogy valaki "alárendeli" magát nekem; inkább Bani szereti ezeket a dolgokat, dehamár menni "kell", persze nem kell bíztatni. Tényleg hangulatos tud lenni, hogy bentről a melegvízből figyelem a kinti hideget. :P

 Szóval tetszeni fog így a mostani hónap: a még nemtúl hideg, remélhetőleg eseménydús, színes október. :)

Ülök a gépem előtt, és kavarok párat a forró kakaómon. Kint, a szeptemberi estében még nincs olyan hideg, de elkél már egy meleg pulóver. Kortyolok a meleg itókámból, közben szól mellettem a tv, de csak háttérzajnak használom. Ismét egy új hét elé nézünk tele kihívásokkal. Döntések sora, vagyépp megoldandó problémák jönnek mindig a hétfővel: már megint be kell menni a suliba/munkahelyre; most épp elromlott a nyomtató, pedig szükségem lenne rá.. közeleg egy újabb zh, már jópár hete nemláttam a barátaim..  Sok-sok kis gond, amiket félredobnék szívesen.

Mégcsak vasárnap este van, megtehetem, hogy nem gondolkodom, menekülök egy másik storyba, ahol nem jutnak eszembe a saját problémáim. A vasárnap esti ejtőzés mindenkinek jár. Ki egy nagybögre kakaó mellett, ki egy pohár bor mellett, ki egyedül ki a párjával vagy épp családjával, de mindenki átéli ezeket a merengős estéket. Sajnos sokan abba a hibába esnek, hogy már rágódnak a jövő héten, de minek? Lesz még idő rá bőven.

A kakaó édes íze elrepít egy messzi világba, ahol puha labdacsként pattoghatok a levendularéten, szinte ködlámpát kell használnom a rózsaszín köd miatt, felmászhatok egy magas fára, ahol nem ér utol senki és figyelhetem, ahogy a madarak milyen könnyen repülnek az alkonyatban. Élvezem ezt a világot, tetszik, és nem szívesen szakadok ki belőle.

Persze nem ez az élet, az időm nagy részén kell felnőtt nőként, jó szeretőként, bölcs barátként, szorgos egyetemistaként vagy épp a család kislányaként viselkednem, pont ahogy elvárják tőlem. De megnyugtat a tudat, hogy vannak, és lesznek is olyan pillanataim, amikor - ha kifelnőttködtem magam -, visszazuhanhatok a rózsaszín kis világomba, ahol minden tökéletes, és a nagybetűs Életet mellőzhetem. Szerintem kicsit mindenkinek szüksége van ilyen percekre feltöltődni, és várni az új kihívásokat. Úgyhogy én szemtelenül, mohón ki is használom! :)

Végül itt egykis gondolatokba burkolózós zene az álmodozáshoz: :) ♥

Hétfőn hideg esőcseppek és vad szél rázta az esernyőm... bőrig ázva, egyedül szaladtam a narancssárga fénnyel megvilágított sötét kihalt utcákon. Hajamon és kabátomon peregtek az esőcseppek törött esernyőm épp csak annyit védett, hogy a szemembe ne kerüljön egy jó adag víz. Esélytelen volt küzdeni az elemek ellen, az eső és szél mindenemet átjárta. Nem féltem, és nem bosszankodtam, inkább mosolyogtam. Semmi sem ronthatja el ezt a napot... Végül felértem a vonatra.

Lomhán elindult a szerelvény, én pedig figyelem a távolodó fénykavalkádot miközben elhagytam a várost. Van 25 percem gondolatokba burkolózni, egy személyre összpontosítani, aki már vár az állomás ajtajában. Mindig ugyanott áll, figyeli, ahogy beér a vonatom. Megszoktam.. 2 éve ezt teszi. :)

A vonat zúgásától szinte félálomban emlékezem a vele töltött időszakra. Az első csókra a tóparton, amit a ugyanezen a napon kaptam - csak egy másik évben. :) Szeretem, hogyha megnevettethetem. Néha a hülyeségeimmel, amit a fáradság vált ki belőlem, vagy épp csak úgy esnek a dolgok, amit együtt élünk át. Imádom azt a mosolycsíkot, amilyen csak Neki van. :)

Szeretem amikor együtt utazunk, és a rádiót mindig ugyanazon a számokon hangosítjuk fel. Szeretem a közös kávézásainkat, beszélgetéseinket, amikor ha kell tudok komoly is lenni, problémákat megoldani, egymásnak segíteni, és a kívülről jövő rossz gondolatokat elhessegetni. Olyan ez, mint egy nagy színes  buborék, amiben csak mi ketten férünk el, és nem bánthat senki, és semmi.

Vannak közös szokásaink is, amiket csak mi ismerünk, és tudjuk, hogy mit jelent, legyen az egy vicces pofavágás, vagy épp egy kézjel. Mi szeretjük, és másnak nem is kell ismerni őket. :) Ő az, aki egy nyirkos hideg estén betakargat a kedvenc takarómmal, aki kedves hangjával mindig felvidít ha rosszkedvem van. Vele sétálok kézlóbálva az utcákon hidegben, melegben, tömegben vagy épp csak kettesben.

Sok-sok kép villan át az agyamon még régi nyaralásokról, amikor kiszakadunk a környezetünkből; ébredésekről, amikre sokszor sóvárogva vágyunk; és a szokásos ölelésekről, amik nélkül az élet elviselhetetlenül üres.

Megszoktam, hogy ittvan, hogy szeret... Minden perc, könnycsepp, megtett kilométer megéri, hogyha beszippanthatom azt a tipikus illatot, láthatom a meleg tekintetet és érezhetem a puha, de határozott kezek simítását a hátamon vagy épp az arcomon.

A vonat végül lelassított azon a bizonyos hétfő estén. Hirtelen szétrebbennek kavargó gondolataim, hiszen ittlesz Ő mind a 187 centijével. :) Leszálltam és végigszáguldottam a a vízcseppektől fényes peronon... és igen ott várt a szokott helyen, göndör mosollyal az arcán. Megfogta a kezem és a reggeli smsét most szavakba öntötte: Boldog évfordulót Babikám! :)

♥♥♥

Lassan két hete beköszöntött a szeptember, én azonban még nem tudom, vagyis akarom elengedni régi szerelmem, a nyarat. Pár napra még visszakacsint, kintről ma is langyos meleg szellő libbenti a függönyt, de a héten már megérkeztek az első őszi esőcseppek is. Emlékszem, hogy várom minden évben, hogy eljöjjön, de az idén nagyon elszaladt, ésmárcsak a balzsamos utónyár meleg sugarai cikáznak a szeptemberi délutánban.

De emlékezni akarok. Emlékezni a nyári forróságra, a vízparti hűsölésekre, a baráti nevetésekre. Persze nem múlhat el nálam nyár Balaton nélkül! Az idén 3 nap sikeredett a balatoni riviérán: 2 Zamárdiban Krisztiánnal, egy pedig Szigligeten a családdal.

Zamárdiban még augusztus elején, egy hónapja jártam, de nagyon kellett az a pár nap, fáradt voltam testileg-lelkileg. Emlékszem, hogy ott ültünk a tóparton és néztük a naplementét. Szinte éreztem ahogy feltölt energiával, jóvolt figyelni ahogy az arany fényekben fodrozódik a víz. Imádtam azt a pár órát.

Jó ilyenkor kettesben lenni órákig beszélgetni, sétálni és jégkását inni a fiúval, akit szeretsz! ♥

Résztvettünk egy mozgalomban is ott Zamárdiban: a fürdőzőkkel kézenfogva szívet alkottunk az összefogás jegyében. Idén a norvég gyilkosság áldozataira emlékeztünk.

Még egykis emléket is kaptunk a szervezőktől:

Aztán persze nem felejtettem el a barátokat sem, így a nagy munka mellett. Jártunk fennt több alkalommal Pesten Zsófinál, Vengaboys koncerten. Előszörre ugyan elmaradt, de rá 3 hétre bepótolták, és akkor jót táncoltunk. :)

Még sosem voltam a Starbucksban, így Brigivel beültünk a nyáron a Westend-ibe, és egy vaniliás-jeges mokka mellett csacsogtunk két órát. :) El is hoztam a poharat, amiben adták, hiszen nem mindennap jutok oda el.

Kicsit "görögösködtem" is, mivel voltam egy Veszprém megyei görög faluban. Tetszettek a formák, a színek, a hangulat. Mintha tényleg görög falak között jártam volna.

Augusztus közepén a gyakorlat után minden délután beszélgettünk Barbival a buszra várva. Egyiknap Lilla is csatlakozott hozzánk, és eltöltöttünk pár poénokban bővelkedő órát a sárvári csónakázó tón, és mellette lévő kis erdőben. :)

Aztán eljött a 21. szülinapom. :) Emlékezetesre sikerült nagyon, hiszen kaptam egy meglepetésbulit. :) Galádul elcsaltak Kissomlyóra (egy közeli faluba), egy hétvégi házba, és ott ünnepeltünk, majd ott is aludtunk. :)

Az első welcomedrink után megköszöntöttek. Kaptam tortát és ajándékokat is, pont ahogy kell.

Gyönyörű volt a kilátás a házból, mivel egy dombra épült.

Banial eljátszottunk egy "erkélyjelenetet, amit a többiek lencsevégre is kaptak, így van mit betennem ide is:

Jól szórakoztunk, sokat nevettünk és tűzfölött sütöttünk is ennivalót, hogy a sok nem feltétlen alkoholmentes "folyadékot" felszívja. :D

Íme a kis csapat, köszönöm nekik mégegyszer! :)

A nyarat egy egyetemi klubbos bulival zártam, hogymár hangolódjak az egyetemre. :P Itt is ünnepeltük a gyakorlat végét, és Barbi szülinapját is! Ez a buli is jól sikerült! :DD

Imádtam ezt a nyarat. Persze örültem volna, ha több időm jut fényképezni, blogolni, de ha időm engedtegyűjtöttem az élményeket! Ez van, lassan felnő az ember, jönnek a munkás évek, így nemárt ha belerázódom! :) A végére íme a mostani kedvenc számom:

Ez a bejegyzés egy fotóblog lesz abból a kevéske képmennyiségből, amennyire az időmből futott. Ezek a kedvenc képeim lesznek, egy-egy sorozatból, amikor Fuji és én alkothattunk:

Az első pár képen, barátnőm, szaktársam és gyakornoktársam Barbi szerepel:

Ez a virágos, álmodozós kép a legkedvencebbem. :) Tetszik a hangulata, és a mosoly pedig őszinte, hiszen épp nevetettem a modellt. Jó volt vele dolgozni, hiszen kérés nélkül pózolt, átöltözött, és feküdt, ült vagy állt, amit éppen mondtam neki. :)

Akartam valami kacérabbat is, hát remélem sikerült. :)

Itt az arcának szépségét próbáltam kiemelni. Kezdem megszeretni a "tegyünk több képet egyre" című témát. :)

Ezen pedig a kislányos báj tetszik. Barbi vevő volt az erdő aljnövényzetén való kucorgásra, így születhetett meg ez a kép is.

Következő modellem volt gimis osztály- és padtársam Klau volt. Itt már feliratokat is használtam, próbáltam szélesíteni a palettámat:

Erről a képről az utómunka során egyből egy filmbéli jelenet jutott eszembe, így meg is valósítottam. :)

Idén nyáron, nagy divat volt (és szerintem marad is) a pilótaszemüveg. Ez szinte mindenkinek jól áll, így ráadtam Klaura is. :)

A spontaneitás jó dolog, mindig ezt vallom. Ezt akartam itt is ábrázolni, egy vidám kis képen. A helyszín lehetővé is tette, így mi kihasználtuk.

Klau kedvenc színe a pink, így tudtam a dolgom, mi illik hozzá.

Végül persze magamról is kattintottam párat egy forró naplementében:

Kicsit a szabadság, gondtalanság és az önfeledtség motivált itt. Azthiszem előveszem ezt a képet még párszor ha épp egy vizsgára szorongva készülök.

Itt pedigcsak élveztem a napsütést, a meleget, a magányt a mezőközepén és a nyarat. Nagyon fog hiányozni, hamajd jön a hideg.:P

Úgyhogy nem feledkeztem meg, kis kampányomról a Roriphoto-ról, sőt létrehoztam sajátkis Facebook oldalát is, amit lehet lájkolni: Roriphoto a Facebookon

Persze tudjuk, hogy a nyár sokkal pörgősebb, dinamikusabb évszak, mint a többi..nade ennyire? A munka miatt le kellett mondanom kedvenc hobbijaimról, többek között az írásról és sokszor a fényképezésről is, hiszen az időhiány és a fáradság nagyúr..

De most hogy mindennek és sajnos a nyárnak is vége, folytathatom kedvenc időtöltéseimet is. Nagy bánatomra Fuji a nyáron sokat pihent, én annál kevesebbet, de amikor időileg jól álltam, engedtem a szórakozás csábításának. Következő bejegyzéseim áttekintő jellegűek lesznek, hiszen sürgősen be kell pótolnom a lemaradást! :P

De előbb a legfőbb okról, ami akadályozott az írásban:

Komolyan áttértékeltem a nyáron a tanulás fogalmát. Ugyan csak gyakornok voltam egy sárvári hotelben, de komoly fizikai munkát kaptam, ami a nagy melegben kifejezetten "sokk"olt. Persze nem a nyavalygás most a főszereplő itt, de azért megtanultam egyet's mást, hogy egy munkás, aki napi akár 12 órát is a két kezével, lábával, derekával stb.. munkálkodik, talán rosszabb helyzetben van, mint  aki egy íróasztal mögött szellemileg fárad el. Persze egyiksem jó, de hamár választani kell, inkább az utóbbi!

Ettől eltekintve szerettem ottlenni. Új emberkéket ismertem meg, az életútjukat mesélték el nekem, és énis nekik a sajátomét. Vicces helyzetekbe keveredtük Barbival, amit szerencsére jól kezeltünk. Mivel a vendéglátás neméppen a szabadnapokról híres, így néha vasárnap is bent boldogítottam a népeket. Sokszor kértek tőlem segítséget, ami egész jó volt, hiszen eddig, mindig én voltam az, aki segítséget kért, és nem adott. Használhattam a suliban tanult nyelvtudásom, máramikor a vendégnek nemépp brutális akcentusa volt. :) A reggelek, mindig ugyanúgy kezdődtek: pagodába be (parkban az a leülős-pihenős falnélküli de tetős tákolmány); bevártam Barbit, és irány az öltöző, ahol átvedlettem kitűzős, elegáns, fekete-fehér ruhás gyakornokká. Aztán irány a főnök, majd a szálloda, ahol a napjaimat töltöttem. Mindig jó hangulat volt.. kivéve, amikor nem :D,.. de azért szerintem mindenkivel kijöttem. :)

Megkaptam életem első borravalóit, már Euróban (hát igen haladunk a jövő felé..:D) Beszélgettem unatkozó külföldiekkel, szórakoztattam a szobában egyedül kuksoló kutyust, és vigyáztam a medencében fürdőzőkre. Persze nem ez volt a munkaköri leírásom, de arról elég annyi, hogy a hosszabb gyufát húztam ki.. Az utóbbiak, csak szép emlékek lesznek egyszer első "munkahelyemről". Volt egy hölgy is, aki rámcsodálkozott, hogy: "jéé gyakornok" - és mosolyogva hozzátette, hogy szép jövőt kíván. Ezúgy tetszett. :)

Gyakorlatom végeztével fura volt eljönni, hogy nemlesz már az a megszokott napi rutin, és nem ugyanazok az emberek vesznek majd körül, mint eddig.

Búcsúztatásomkor kaptam egy emlékbögrét, és Barbi kreált egy humoros ódát is a nyár emlékére (aminek poénjait nehéz lenne itt magyarázgatni, hiszen azok akkor, és ott voltak jók); és ezt a (Trainee = Gyakornok) kitűzőt hordtam végig. Remélem legközelebb már élesben is ilyen jól be tudok majd illeszkedni, mind a majdani közösségbe, mind szakmailag. :)

Szent Iván-Éj. Az év legrövidebb éjszakája, a nyári napforduló ünnepe. Ha azt vesszük innentől ismét másodpercekkel, később percekkel hosszabbodnak az éjszakák. A régiek hiedelme szerint varázslatos éjjel ez, amikor kigyúlnak a tüzek, és a fény elűzi a sötétséget. A jókedv és az ünneplés hozzátartozik ehhez a naphoz, így persze Sárváron is megrendezték. Idén szerencsénk volt, mert nem ázott el az esemény - kicsit hűvös volt ugyan - de, így mi is kilátogattunk Banival. Imádtam a hangulatot. Az egész Csónakázó-tó környéke tele volt emberekkel, színes fényekkel, füstös és édeskés illatokkal.

Ahogy odaértünk az a tipikus vásári hangulat fogadott: voltak lufik, kürtős kalácsos, céllövölde, vattacukros, csillám tattoo készítők.. tehát egy kisebb búcsúnak felelt meg ez a forgatag.

Édességből sem volt hiány, de az ilyen vásári gumicukrokért nem vagyok oda, mert iszonyú drágán adnak kb 5 szemet, de látványnak nem volt rossz:

Mikor sötétedni kezdett vettünk foszforeszkálós karkötőt, ami egész éjjel a kezemen volt, és hasznosnak bizonyult, mikor otthon a sötétben botorkáltam: (na melyik az én kezem? :) )

Egy néni adta ezeket a karkötőket, amit meg kellett törni, hogy világítson, de árult még "Jedi-kardot", és pörgős színes kütyüket is, amit nemtudok meghatározni, hogy mik azok, de a lényeg, hogy világítson:

Ezután még fényképeztem párat, bohóckodtunk egyet és betértünk egy koncertre, ahol csak hangszerek szóltak egy hatalmas sátor alatt. Ez az azonosíthatatlan masnis személy meg én vagyok, ahogy egy másik vakuval szemben éppen örökítem a pillanatot:

10 óra után aztán megkezdődtek a "tüzes-programok". Megkoszorúzták a vizet, tüzes nyíllal lőttek, és volt tüzijáték is. Fényképeztem és élveztem a látványt, örülök, hogy nem mosta el az eső. Na és persze a hosszú záridő lehetővé teszi, hogy egy képen többféle tüzi attrakciót mutassak nektek:

Csináltam egy videót is, amiben, hogy fokozzam a hatást össze-vissza forgatom a kamerát - nézzétek el nekem :) - de a lényeg látszik:

Amíg nem gyújtották meg a máglyát, addig a fáklyákkal fényjátszottunk. Sok kis fáklya fényénél ezen a képen láthatjátok az eredményt:

Bani ügyesen, és kreatívan "B" betűt is formázott. Büszke vagyok az elsőszámú tanítványomra! :)

Még mindig vártunk, úgyhogy megpihentem a színekben kicsit. Ez a kép nekem fesztiválos beütésű, bár ha azt vesszük, volt zene, pia, és sátor is :)

Végre kigyulladt a máglya, parázslott a tűz, és nagyban űztük el a sötétséget:

Amíg ki nem aludt, addig indián dobszó mellett tűzartisták táncoltak:

Igyekeztem furakodni, hogy kilássak, kisebb-nagyobb szerencsével, de a végefelé, már a kordonhoz férkőztem - igen volt nagy kordon is, hogy nehogy forró élmény maradjon a műsor :) - és ittmár láttam mindent jól. Különös hangulata volt az egésznek, mintha tényleg egy indián törzs szertartásán lettünk volna. Éreztem a tűz melegét, figyeltem, ahogy a parázs száll felfelé a füsttel, majd eltűnik az ég felé.. és közben még doboltak, és kiáltoztak is.. :) nagyon jó volt. Hosszú évek során mindig esős idő volt, mikor ezt megrendezték, de tavaly és idén a szerencse mellénk szegődött, és tényleg maradandó élmény, egy igazi nyári este sok tűzzel, fénnyel, illattal...

Se nem szőke, se nem vörös, se fekete.. se lila.. Jó nekem a barna. Életem nagyrészét így töltöttem, és most, hogy kinőttem a tinikorból visszatérek rá. Igaz kipróbáltam mindet az itt felsorolt hajszínekből, lehet így fejeztem ki önmagam... vagy nemistudom. :) Ha pasi lennék, biztos a barnákra buknék, talán mert ez a kedvenc színem. Természetes, és egyszerű.

Nem vagyok sem magas sem pálcikavékony: 162 centimmel jó ha kilátok az emberek között egy-egy koncerten. De szeretek táncolni, nevetni és rengeteget bohóckodni. Bani, a barátom néha egy hős, mikor a fáradt vagyok és hülyeségeimet kell hallgatnia. Bár szerintem ezen, vagyis velem ő is jól szórakozik. :)

Szeretem a ruhákat, szép szoknyákat, a virágos ingeket és a piros holmikat. Bohókásak és vidámak. Kedvenceim jobbára bizsuk: nem szeretem a túl sok nagy arany és ezüst "smukkot" /persze az izléses darabokat nem vetem meg/:) Ha egyszer megkérik a kezem remélem egy hangulatgyűrűvel kérik azt, máris nem lenne hagyományos.. :) Nem szeretem a műkörmöket, a "túl-magassarkút" és a póthajat. Nem vagyok sem sportos, sem elegáns, a kettő között valami átmenet-féle. :P

Tudok bociszemmel nézni, főleg ha ki is van hangsúlyozva az: egy fekete szempillaspirál és ceruza elég is a boldogságomhoz /na oké jöhet még egykis arcpír, rúzs...stb :P/ Kedvenc illataim gyümölcsösek, és imádom mikor a pasimról leszagolgathatom a parfümjét ;) (már amikor felérem ugye.. :P 30 centis magasságkülönbség az ő javára megvan ugyanis)

Nem vagyok egy konyhatündér, de szeretek ott sürögni segítség szempontjából. Talán az alapdolgokat megfőzném, ha rá lennék kényszerítve, de szeretném azért jobban megtanulni a dolgokat, hamár anyum süt-főz, tesóm szakács lesz.. nehogymár én maradjak ki a sorból 20 éves lány létemre! :) Szeretem magam körül a furcsa holmikat, amik nem megszokottak, de mégis valami emléket tartogatnak számomra. Ha "nagy" leszek, lesz egy lakásom, amit őrülten fogok berendezni, mert így érzem jól magam! :)

Általában vidám vagyok, de néha rámjönnek a "most hagyj békén világ", és a "mindjárt agyf*szt" kapok" perceim. Néha szoktam sírni, sőt kifejezetten kell is, ha épp nincs miért mert az életben mindenem megvan.. akkoris. Egy jó filmen (pl:: Édes November.. első látásra megrígatott); vagy csakmert a hormonjaim játszanak velem, vagymert megbántottak.. Meg tudtnak törni a kritikák, de egy idő múlva felfogom, és építkezem rajtuk. Nem szeretem a hazugságot, és a sunyiságot. De imádom a "cuki" embereket, akik a legrosszabbkor is képesek a jót meglátni. Rendkívül ijedős vagyok, egyszerűen nem bírok egy horrorfilmet sem végignézni, ha nem muszáj. Sokan mondják, hogy optimista vagyok. Igyekszem az lenni, hiszen ez a fő hajtóerőm a mindennapokban. Mondjuk egykis vagányságot azért keverhettek volna még belém, deha így alakult hát istenem ez vagyok.

Két dologgal fejezem ki magam mostanság: az írás, és fényképezés. Mindkettő terén van mit fejlődnöm.. de szívből csinálom. Csakúgy magamnak.. és persze azoknak, akik esetleg ellátogatnak világomba.

Tetszik, hogy kitaláltam a Roriphoto-t miatta sok olyan dolgot is megteszek, amit eddig nem is gondoltam volna, hogy létezik, vagy hogy nekem ezt csinálnom kéne. Rengeteg örömömet találom a hobbijaimban. Persze vannak, olyan napjaim, mikor egyszerűen nem jön a gondolat, az ihlet. De ezek a periódusok, maximum egy hétig tartanak, és ezután újult erővel írok és fotózom..

Legjobb barátnőim: Brigi és Zsófi. Ők a női szerelmeim. Tudom, hogyha problémám van, velük biztosan megbeszélhetem. Együtt vészeltük át a tiniéveket.. az első pasikat, csalódásokat.. és együtt örültünk egymás sikereinek szívből mindenféle irigység nélkül. Így fogadjuk el egymást, ahogy vagyunk az összes hibánkkal, és jó tulajdonságainkkal. Szerelmem jelenleg, és két éve: Bani, aki számomra a világ. Minden apró rezdülésemet ismeri, tudja, hogy mi tesz boldoggá, vagy épp mi nem. Egyszerűen szeretem és kész! ♥

Imádom az első csókokat, a nyári esőt, a csokit, a természetet és a masnikat. Lelkesen emlékezem vissza a gyerekkoromra, hiszen szép időszak volt az az életemben szüleimnek köszönhetően. Írtózatosan csikis vagyok, annyira, hogy a testem leglehetetlenebb pontjaira kapott csiki-mozdulatokra is elnevetem magam. Szeretek kávézóba, emberek közé járni, vagy csak figyelni a körülöttem zajló életet. Szeretném minden egyes percét megélni amennyire csak tudom: legyen az jó, rossz, unalmas, vagy épp önfeledt.

Lehet, hogy  ez a boldogság is?... mindent úgy megélni ahogy jön.. Nem akarok cserélni senkivel.. én ilyen vagyok és maradok is.. ha minden jól megy. :) Akik ismernek és szeretnek úgyis tudják a heppjeim, és elfogadnak; akik nem és nem is akarnak, azoknak ezerszer jobb kapcsolataik vannak biztosan! :)

Most, hogy több időm van tenni-venni, és nem szorítanak a határidők, néha magamtól is rámjön az 5perc: takarítok. :) Persze nemkell, hogy ez egy kényelmetlen nyűg legyen, hamár meg kell csinálni, tegyük ezt stílusosan! Először is kell egy - vagyis néhány takarítós zene, ami felpörget, dúdorászhatsz, hogy jobb kedvvel portalanítsunk. :P Igazából ez bármi lehet, a lényeg, hogy neked tetszen, hiszen te vagy "szenvedő alanya" a ház tisztántartásának!

Aztán, ahogy haladsz a kis zugokban, ahol mondjuk kevésbé fordulsz meg általában, előjöhetnek kis mütyürök, emlékek. Régebben énis mütyürkirakós voltam, de mióta kevesebb idő jut pakolászásra dobozolok. Vannak barátos dobozaim, van pasis dobozkám, bizsus, sálas-kendős, piperecuccos és meghatározhatatlan kategóriájú mindenes. Így kényelmesen megtalálom a holmijaimat, ha épp sürgősen kellenének.

Ez az egyik kedvencem. Ebben őrözöm az évek során összehalmozott emlékeimet a barátaimtól. Van itt minden: Zsófitól kapott képeslapok, koncertjegy, karszalag, összeszerkesztett Klaus fénykép, Brigi által megfestett tükröcske, plüssök, órán unalmunkban fírkált rajzok, a 18-as gyertya, amit szülinapomra kaptam Tőlük ( a tortát sajnos elfogyasztottuk.. úgyhogy azt nemtartottam meg :) ).. és megannyi aprókis holmi ami itt nem látszik. Szerettem ezeket az éveket, mikor a gimis barátokkal összejöttünk.

Fényképekből is rengeteg van, betelne vele kis blogom ha mindet ideraknám, de vannak kedvenceim, amit ki is raktam arra polcra, amit mindennap biztosan látok:

Ezt öröm letörölgetni, mindig mosolygok, ha ránézek. Eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor a képek készültek. A Banis-kép egy tavalyi nyári éjszakán készült, a 3as csajos kép Pesten, mikor "féktelenül" buliztunk, a színes képtartót pedig ajándékba kaptam szintén szülinapomra: egyik balatoni közös nyaralásunk legjobb pillanatait mutatja.. :)

Hamár takarítás, akkor nekem hozzátartozik ruháim rendberakása is, hiszen rossz szokásom, hogy a napi cuccaimat csak ledobom kedvenc fotelomba, hogy majd "valamikor" eltegyem őket az útból. :) Megőrülök az apró mintákért, a vidám színekért, és a virágos darabokért.

Nagy kedvenceim az egybe-ruhák, egyre több van belőlük szekrénykémben. Praktikusak, hiszen nem kell bajlódni külön a felső és alsó kiválasztásával, így felére csökken a "mit vegyek fel?" hiszti. És persze szinte mindenkinek jól állnak! :)

Azt vettem észre, hogy bociifüggő lettem az utóbbi hónapokban.. :) Vannak plüssbocijaim, bocis bögrém, de a kedvencem a tanulós-bocim.

Oké most persze igazodva a szünidőhöz magazinok vannak rajta (nyári kötelező olvasmányaim.. mivel sajnos nincs türelmem a könyvekhez), de mikor tanulok nagyon hasznios. Lehet rátenni kislámpát, jegyzetet, tollat, szemüvegtokot, rágcsát... de egyszerűen rá is ülhetek, hiszen eredeti rendeltetése amúgyis egy puffocska. Még a sárvári Simon Júdás vásáron vettem tavaly, és imádom! ♥

Szóval nemkell mindig írtózni a takarítástól: ilyenkor lehet nosztalgiázni, rendezgetni, zenét hallgatni, újból rácsodálkozni a réglátott holmijaidra.. és eközben észrevétlenül tiszta lesz a környezeted is.. hát kell ennél jobb időtöltés? :)

Elért az amire már hónapok óta vártam, az, amiről vizsgára tanulás holtpontjaiban álmodoztam, vagy amit most már betűznek az általános és középiskolák tábláin. Mindenki tudja miről van szó: Vakáció. Hálisten a lehető leghamarabb köszöntött nálam be: nincs több vizsga se reggeltől-estig suliban görnyedés. Van viszont cseresznye, eper és legfőképp szabadidő fényképezni. Ilyenkor nincs is jobb egy finom érett cseresznyénél, amit telítődésig ehetsz a fáról, és mindenhol cseresznyés sütivel kínálnak, hiszen most van a szezonja.. Irány a kert egykis nyári kalandra:

Mostanság kiélhetem idegenforgalmi szakmenedzser vénám a nyaralások szervezésében másoknak és magamnak is. Mehetek barátnőkhöz, pasihoz, vagy csak le a Balatonra.Nem kell ide flancos tengerparti nyaralás ráér az később is. És amikor eljön a nyári gyakorlat ideje, fogkrémreklám mosollyal fogom fogadni a vendégeket. :)

Röpke gyakorlatmentes heteimben először is előveszem régi ötleteimet a fényképezés terén, vagy éppcsak ami hirtelen ihletként jön, megvalósítom. Nem ártana rendszerezni sem a már meglévő fotókat, és csinosítgatni, amik már régebben a meghajtón "porosodnak". Jó, hogy várják a már nemrég elkészült képeket, hogy közzétegyem, és megnézhessék.

Igazából nálam ez egy jó hobby, szeretem elkapni a pillanatot, és tökéletesíteni azt. Mintha ezzel képes lennék megfagyasztani az időt. Nemrég első kis sikeremről persze sajnos pont lemaradtam: a netmentes héten az egyik fotómegosztó oldalon ez a bubis képem ami Juditról készült még egy repcés fotózás alkalmával, felkerült a legjobbak közé:

Nemhiszem, hogy profi fényképész leszek valaha is, de szeretem csinálni, mint szabadidős tevékenységet. Az én szakmám az idegenforgalom lesz. Az tetszik benne, hogy "hatalmam" van új dolgokat mutatni embereknek. :P

Tehát irány kihasználni a jóidőt amennyire lehet, és Igenemberként elfogadni minden szembejövő jónak ígérkező ajánlatot, amire az embernek lehetősége van, hogy legyen mire emlékezni erről a nyárról is. :)

..volt részem a minap többször is, mikor Zsófit látogattuk így a nagyvárosban szabadulva vizsgáink terhétől mostmár véglegesen. Szeretünk felmenni hozzá, mert együtt lehetünk, kicsit kimozdulhatunk a szürke hétköznapokból. Stílusosan 2 napja ez a zene zakatol fejemben: :)

Egyszerűen csak jó amikor órákig utazol, és közben kitárgyalhatod az életed aktuális történéseit barátnőddel, majd célhoz érve újabb tárt karokkal várnak színes családi esernyővel. :P Aztán miközben tömegközlekedsz első blikkre ismerkedsz a nagyváros zajával, illataival, fényeivel, dinamizmusával, élvezed ahogy hajadba belekap a fülledt metróalagúti huzat. Végignézel az embereken: ismeretlen arcok bámulnak meredten maguk elé továbbgondolva életük következő mozzanatát. Majd sétálsz egyet a macskaköveken és azt veszed észre, hogy néhány pillanat alatt megszokod ezt a zsongást körülötted.

Pár esőcsepp még ráhullik hajadra a tetőszegélyekről /persze igyekszed kikerülni, de szinte minek? :)/, majd felérsz barátnőd hajlékába. Jönnek az ismerős szagok, a kis szoba, ahol már órákat nevettettek együtt. Megcsodálod érdekes kis holmijait, majd pihenő után újra útnak indultok. Ezúttal vissza a természetbe alapon a város szívébe (vagyis inkább tüdejébe) sétáltok, mert szeretitek amikor egyszercsak azt veszitek észre, hogy két oldalról a Duna vesz körül. Nézitek, ahogy az esti kocogók kihasználják az érdekes szinte tapadós anyagú futópályájukat, kicsit szurkoltok is nekik, és fél szemmel leellenőrzitek, hogy fiúk izmai rendesen működnek-e ;) Megismerkedtek az ottani vadaspark állataival, majd kihasználva a gyönyörű terepet megörökítitek ezeket a pillanatokat.

A tömegbe visszatérve csodálod az esti fényket, igyekszel minden rezgést rögzíteni, hogy később is elővehesd emlékeidből. :)

Az estébe megint esőcseppek közepette indultok, de hamar eláll a nyáresti zápor, mert "tudja", hogy szabadtérre készültök. Gondoltok egyet, és felmentek a város tetejére, majd az este további részét ott töltitek. Hangulatfények, magaslati szellő és jó zenék mellett kibeszélitek magatokból a gondolataitokat. Nem hagyjátok magatokat kizökkenteni, akárki is szeretne kicsiny társaságotokba beférkőzni, mert tudjátok ez az éjszaka csak a tiétek. Hajnalodik mikor hazaértek. Az első világosságfoszlányokat már a biztonságos szobából nézitek, amit valószínű még sűrűn fogtok látogatni. :P Félig széken félig ágyon valahogy elhelyezkedve végül elnyom az álom pár röpke órára.

Ébredés után még párszor jársz kelsz a tömött utcákon, figyeled ki mit csinál, élvezed, hogy "arctalan" vagy, és valószínű, akiket most látsz sohatöbbé nem ismersz fel.

Hazaúton persze ablak mellé ülsz, mert szereted, ahogy állandóan változik melletted a táj: hol hegyek, hol szántóföldek szaladnak, hol pedig egyszerűen csak zöld maszlagot látsz az erdő fái helyett a sebességnek köszönhetően. :) Végül hazaérsz, ahol barátod és családod már vár, mert tudják: megérkeztél a nagyvárosból! ♥

Nem is gondolnánk, hogy hány ezer meg millió apró pötty "díszíti" az esti égboltot. A csillagok régi legendák misztikus szereplői, kívánságok szimbólumai. Régi-régi estéktől napjainkig mindig velünk vannak. Megunhatatlanok, hiszen helyzetük mindig változik. Tudjuk, ezek a pontok valójában óriási bolygók, de szeretnénk mégis azt hinni, hogy csodatévő erejük van.

Mikor kicsi voltam minden este meglátogattuk mamáékat, és amíg a felnőttek felnőttes dolgokról beszélgettek a házban, mi gyerekek a sötétben néztük az éjszakai eget. Mamának nyílt udvara van: ellátni a közeli Ság hegyre is, és ha épp felette hullott le egy csillag, az felejthetetlen élmény volt. Ahogy húzta maga után azt a fénycsóvát, majd eltűnt a messzeségben. Aztán mikor nagyobb lettem jobbszerettem egyedül kiülni/feküdni az éjszakába, és kedvenc zenéimre távcsövön bámulni a Holdat és sokezer apró katonáját.

.Ma már inkább társaságban: pasival, barátnőkkel, családdal egyfajta rituálé nálunk a nyári estéken. Megküzdünk ugyan a szúnyogokkal de megéri. Télen a dermesztő hidegben még élesebben kijönnek a hunyorgó csillagok halvány fénye, de ilyenkor is szép. Jó, hogy minden este láthatjuk őket (persze felhőmentes időben).

Végigkövethetem a Tejút ferde sávját ez égen (Milky Way - ismerős?); nézhetem a Hold krátereit ha épp látszanak, esetleg egy repülő világítóm mozgó pontját figyelhetem, és olyankor elgondolkodom: vajon hova tart? egy forró tengerpartra? egy meseszép világvárosba? vagy távoli kontinensre? Még sosem repültem, elképzelni sem tudom milyen lehet. :P

Sok szép emléket köthetek még ide: életem első csókja, végtelen beszélgetések, tengerben megcsillanó Holdfény, elhagyatott mezőn való séta az éjszakában, sok-sok tüzijáték, amit életem során láttam; és persze az elmaradhatatlan: a langyos Balaton vízében lubickolva, táncolva is néztem már az egyedi designú égboltot.

 Sokan hisznek abban, hogy csillaghulláskor kívánságuk teljesül. Mondjuk, hogy énis. Talán meg van már írva sorsunk a csillagokban, talán nem. Deha megvan, és úgy érzem jó úton haladok, és kérem az üzeneteket fentről, hogy mi lesz még? :) ***

A csillagokról ez a szám jutott eszembe, tetszik a klipje, és találó a szöveg: ".. Wish right now!.." ♫♪

Szombat este volt énpedig egyedül otthon. Szülők, tesó, pasi, barátnők nélkül. Mindenki a kis dolgaival volt elfoglalva, így az este csak az enyém volt. :P Néha kell egykis magány. Megcsináltam hamar a rámbízott házimunkákat /csakhogy rendesnek látszam ;)/: tettem egy laza mosogatást, és megbarátkoztam a mosógéppel. Furcsa szerelem a miénk: kicsit rakoncátlankodott, de unszolásra azért behódolt.. ♥ :)

Aztán kiöntöttem pár csokipufit a kedvenc kis bögrémbe, rá egykis tej, és jöhetett is az a fel-alá mászkálós dúdolgatós rész, mikor egy számra csak kóvályogsz, mert annyira tetszik, hogy nemtudod ülve végighallgatni. :) Nálam most ez volt:

Imádom! Annyira fülbemászó, és tényleg jókedve lesz tőle az embernek! ♫ Tovább folytatván estém, megengedtem egy kád forró vizet bele a kedvenc gyümi-illatú tusfürdő, és jöhetett a lazítás! :P

Aztán megcsináltam a Japán cseresznye ízű teámat, majd kicsit leültem a langyos estébe a teraszra hallgatni a tücsköket, és nézni a fa leveleit, hogy vannak-e Szent János bogarak (de lehet annak még nem is most van itt az ideje?)

Szóval aztán mikor nem láttam őket visszamentem a házba, mivel egykis online traccspartyra voltam hivatalos Brigi barátnőmmel. :P Szeretem az ilyen estéket, mégha nem is lehetünk folyton egymással, mégis beszélhetünk. Ilyenkor vannak a megszokott felkacagások a monitor előtt, meg komoly témák is előkerülnek. Kedvenc smiley-ainkkal pedig színezzük az egészet! :)

Sok-sok üziváltás után elköszöntünk, majd mivelmég nem voltam álmos, két, még régről a gépemen maradt Gilmore Girls epizódot néztem meg. Kedvenc sorozataim egyike. Szellemes, vicces, de egyben komoly is, és valódi élethelyzetekről szól, ami egy mindennapi anya-lánya kapcsolatban megeshet. :)

Végül aztán úgy elálmosodtam, h a plüssmacijaim mellé már úgy zuhantam be. Persze mégegy utolsó SMSre volt erőm Baninak, és a telepatikus Jóéjtpuszi után már álmodtam is a holnapi sikeres jogvizsgámról! :P :)

Több mint egy hét kényszerű pihi után visszatértem kuckómba, a Rori blogba is. :P Azóta sok víz lefolyt a Dunán, amit valószínű Zsófi érzékel a legjobban, hiszen neki az utcavégén ott csörgedezik, meg befigyel egy régi "kis" épület, a Parlament.

Nekem azóta volt egy vizsgám, amire későn kezdtem el tanulni, (így megszívtam azt a pár napot, de végül megérte :P); szerkesztettem képeket unalmas estéken; részt vettem családi kiruccanáson, ahol rájöttem, hogy micsoda szexista egy jégkrém az a Calippo; láttam sok szép Rododendront; eltévedtem anyuval az erdőben; izgultam vizsga előtt - és ugráltam utána örömömben; hallgattam sok-sok zenét vonatra sietve: sokkal gyorsabban elérem így, hiszen ritmusosabban kapkodom a lábam.. ♫

Network híján bámultam a csillagokat zenét hallgatva; rászoktattam magam a korábbi ébredéshez: hihetetlen mennyi mindent el lehet intézni, ha csak egy kicsivel is korábban kelsz. :) Ismét tanultam a kedvenc tanulós bocim mellet a kislámpámnál; lecseréltem a csengőhangomat; fotóztam pipacsot a legforgalmasabb útszélen /áá kicsit se néztek lököttnek/ .. :)

Csücsültem parkban csókolózva, közben apró bogaracskákat hessegettünk amik a fáról hullottak apró ajándékként; vacsiztunk étteremteraszon a Gyöngyös mellett (amiben épp egy kisegér úszkált, de megnyugtatásul nem sikítottam :D); láttam esti cikázó villámokat; éreztem olyan erős szelet ami majdnem felkapott /de tetszett :)/... Mindez most ebben a pár napban történt, énpedigcsak figyeltem az eseményeket, átéltem mindent, mint egy útszélen pirosló pipacs, ahogy a forgalmat kémleli, és szélben még integet is! :)

 Befejezésül íme a csengőhangom ęgyszerűen nem tudom kiverni a fejemből: