Szombaton nyáriasan szép őszi időnk volt, úgyhogy Banival gondoltuk sétálunk egyet Sárváron. Bár sokszor...khm.. szinte mindig mindenhova kocsival megyünk, de most "megtornáztattuk" magunkat. Igaz messzire nem jutottunk, mert én minden kis emlékezetes helyen megálltam "pihenni", vagyis körbenézni, fényképezgetni, meg Banit szórakoztatni. Kiszámoltuk épp 106 hete járunk de 110 hete tudjuk egymásról, hogy a világon vagyunk. :) (pedig egyikünk sem rajong a matekért)

Első ilyenkis helyünk egy eldugott pad, ami konkrétan a város közepén van, de annyira félreeső helyen, és benőve fákkal, hogy nem sokan figyelik mi történik ott. Ez tetszik benne. Itt szoktunk néha ülni, rétest enni, és bohóckodni. Most fényképezőmmel a kezemben "hülyéskedtem". :)

Muszáj volt megörökítenem a mosolyát, és így "bosszúból" ő is lekapta az enyémet. Lehet tippelni melyik képrészlet kihez tartozik. ;)

Aztán az éppen rajtamlévő ingpóló virágmezejébe merültem. Szeretem a színeit, a fonott öv pedig feldobja. :)

Egymásról is készítettünk képeket, és mivel nálam Ő a főszereplő, így Banié az elsöbbség. ♥

Aztán én is a kamera elé kerültem. Igyekeztem cukin nézni a kis fotósomra. :)

Továbbindultunk, időztünk kicsit a főtéren, és persze ott is lecsüccsentünk.

A vár mellett gyünyörű park húzódik. Ó ha az a park tudna mesélni. Azthiszem számtalan első csókot, sétálgató párocskát, játszadozó gyerkőcöt, nevetgélő barátnőket, és festegető művészlelkeket látott már. Nekem is tinikorom kedvenc helye volt, és persze még most is az. A parkon belül is a "pagoda", az a hely ahol a legjobban szeretek lenni. Nemtudom miért így neveztem el, de valahogy hívni kell. :) Nemistudom, hogy ennek a kis tákolmánynak mi a hivatalos neve.Szóval évek óta ott áll, és fogadja a megpihenni vágyó emberkéket. A barátnőimmel a gimis évek alatt, mi is gyakran itt váltottuk meg a világot.. persze csak szóban. :)

Az egyik padon ülve felnéztem, és ezt láttam. Egy lombszivecske. Mivel már esteledett, ezért sziluettképnek is elmenne, de a lényeg látszik. Kicsit olyan ez, mint csillagképeket keresgélni, csak a lombok valamivel közelebb vannak. :P

 Végül a délutánt egy tea- és kávéházban zártuk, egy finom chappuchino-val. Extra habos-babos élvezet! :) A hely neve amúgy Castello, ami szintén a tinis évek hozadéka számomra. Itt vitattuk meg a fontos dolgainkat, és itt tartottunk pár szülinapot is. Joggal mondhatom, hogy az a mi helyünk a városban. :) Persze most, hogymár elkerültem Sárvárról, másik kedvencem a szombathelyi Cafe Frei, ahol különlegesebbnél különlegesebb kávékat lehet kóstolni. (najó ez itt nem a reklám helye :D)

Sok-sok ilyen délutánt szeretnék még, kicsit visszahozza az elmúlt éveket, amikor még ezek a helyek jelentették a világ közepét! ;) ♥