Teszi fel a kérdést sok fiatal. Persze többségük kapásból a városra voksol, mert több a lehetőség mindenre. Jómagam is közéjük tartozom.. de álljunk csak meg egy pillanatra! Egész életemben kertesházban, falun laktam: neveltünk csirkéket, etettem a szomszéd kecskéit, simogattam kisbocikat, voltak nyuszijaink, kutyáink, macskáink, műveltük a kertet (amíg volt rá időnk). Szedtem össze kóbor cicákat, dédelgettem napos csibéket, segítettem gyümölcsöt gyűjteni, és félve szaladtam darazsak elől (ez a "jószokásom" máig is megmaradt) .. :D

Falun szabadabb az ember: bármikor kifekhetek a kert közepére zenét hallgatni, vagy csakúgy, járhatok az itthoni "ússzeretem" ruháimban, sétálhatok mezítláb, kiülhetek a teraszra enni, de akár egyszerűen élvezhetem a csendet. Kimehetek a mező közepére elmélkedni, fotózni, vadászlesre felmászni, cseresznyefáról gyümölcsöt enni. Jó, hogy a mamáékhoz bármikor leugorhatok, ehetem a zöldségeket, amiket ők ültettek, kenhetem a házi lekvárt a kenyeremre. Szeretem, mikor az ablakomat kinyitva egy nyugodt világot látok, hallok és érzékelek. Bámulom a naplementét, az erdőt, vagy éppen a hold által bevilágított tájat. Délutánonként csak a madarak csiripelése, a falevelek susogása és a szomszéd lány dúdolása töri meg a csendet.Ezeken a dolgokon városon valószínű túlsiklanék, vagyis egyszerűen nem lenne lehetőségem rá.

Persze vannak itt hátrányok is számomra: nincsenek olyan igazi barátaim akiket bármikor áthívhatnék egy teára, hogy ruhákról, pasikról, filmekről, zenéről csacsogjunk; esetleg elmenjünk egyet biciklizni, sétálni vagy fotózni. Minden számomra fontos emberke (a családomon kívül persze) vagy városon, vagy egy másik faluban lakik. Így nehézkes összeegyeztetni. Néha hiányzik a város zaja.

Kicsit más, de nem rossz amiben élek. Egy röpke vonat- vagyépp buszúttal, hamar a városi forgatagban találom magam. Van itt minden: iskola, szórakozási lehetőség, vásárolhatok akár éjjel 3kor is, a barátokkal bármit megtehetünk hiszen "arctalanok" vagyunk: a holnapi ember nem is fog emlékezni a tegnap esti dolgokra. A szerelmem is városi: beülhetünk egyet egy unalmas délutánon egy kávéra és sütire ha épp kedvünk tartja. A városban van élet, kreativitás, ihlet.

Ha "nagy" leszek valószínű elköltözöm majd, egy nagyváros nyugodtabb, parkosabb részére. Így kompromisszumra juthatok, hiszen nekem kell a természet átélése, de mégis közel lennék a nyüzsgéshez, emberekhez, lehetőségekhez. Azért majd néha, amikor már megőrjít ez az élet, hazalátogatok a szülőkhöz, hiszen mégiscsak itt nőttem fel, falusi lány vagyok... :)

Elmúlt a hét. Egy nehézkes, stresszes, szorongó majd felüdülést hozó hét. Nemtudom ki volt az az okoska aki kitalálta az egy hétre besűrített vizsgaidőszakot de innen is üdvözlöm.. Ezek után maradt 3 vizsgám a következő másfél hónapra, ami hivatalosan a vizsgaidő"suck". Nade túlvagyok rajta várom az eredményeket, hivatalosan is vége a tavaszi szemeszternek és jöhet a megérdemelt pihenés. :P

Érkezik a nyár sok-sok boldog pillanattal, baráti és szerelmes ölelésekkel, ritmusos dallamokkal, forró csókokkal, illatos parfümökkel, későesti teraszos beszélgetésekkel, kalandos utazásokkal, élvezetes fotózásokkal, nyáresti bulikkal, villódzó fényekkel, bohém hajfonatokkal, jóleső délutáni pihenésekkel, némi szállodai munkával, hullócsillagszámolással, csokibarnára sütött bőrrel, régi ismerősök, rokonok és barátok látogatásával, balatoni fürdőzéssel, csillámló púderrel, határtalan napszemüveg használattal, új emberek megismerésével, hajba belekapó szellővel, a természet megélésével, jégkockás italok fogyasztásával, beülős helyeken órákig való nosztalgiázással, vad viharokkal vagy épp forró déli napsütéssel, blogírással és Fuji kattogásának hangjával, szülinapozással, rengeteg nevetéssel. Imádom a nyarat!

Talán mert épp nyáron jöttem erre a kis világra.. vagymert ez sokkal gondtalanabb évszak mint a többi.. mert nem zavar a hőség.. esetleg mert nem kell annyi ruhát magunkraaggatni. Nemtudom. Mindenesetre rohamosan érkezik visszafordíthatatlanul: Várlak nyár!

Bármégcsak május közepe van és a napon amelyen most ezeket a sorokat pötyögöm enyhén szólva is hűvös az idő, de voltak az idén már olyan napok amik nekem már nyárinak számítottak. Elégvolt felvenni csupán egy pántos felsőt egy farmer rövidnacival hozzá egy kis cipellőt és indulhattam utamra.

Megvoltak az idei másodszori napsütötte repcés képeim; éreztem az esti fuvallatokban az akácvirág édes illatát (ha lehetne palackozni ezerszámra bespájzolnék belőle :D); izzadtam már napon tanulva; fetrengtem már kutyámmal a friss fűben.. és a természet is átvette már zöld ruháját a nyár fogadására. Harmadik szerelmem már itt kopog az ajtón! ♥

Lássuk milyen szokásos keddi napom, ezt választottam, mert talán még ez olyan, hogy félig sulis félig szabadidős, mert azt hiszem elég uncsi lenne egésznap reggeltől estig a sulis részletekkel traktálni benneteket. :)
Ilyenkor általában nem kell korán kelnem elég ha 7kor ébreszt a telefonom. Ma elég furcsa volt, mert valami tökmás zenedobozra emlékesztető csengés volt, amit nem én állítottam be. :) Egyébként Zola: Menekülj c. szám az ébresztőm. :) Ilyenkor nyűjtóztam egy kicsit, majd benyomtam a tvt valami reggeli műsorra, felhúztam a redőnyt kinyitottam az ablakot és szippantottam a kicsit még hűvös tavaszi reggeli levegőből. Kávézás, és pakolás után irány valami emberi külsőt varázsolni: kivasaltam kicsit a hajam, és feldobtam egy lazább sminket.

Aztán a vonaton hallgattam a Morning Showt, bírom őket, annyira lököttek, és mindig megnevetettnek. :)

Kedvenc zenéim most például egy U2 feldolgozás a G&G-től:

Egy magyar pedig Adri új száma, amit a moziban láttunk minap 3D-ben ment a klipp. :)

És persze a klasszikusok, mint a Carpe Diem Álomhajója:

A suliban eltelt az idő hamar.. khm.. viszonylag. :) Szeretem a szüneteket, ilyenkor a csoporttársakkal összeülünk beszélgetünk, nevetgélünk.. mint mindig.

Ma volt egy másfél órás szünetünk csámborogtunk kicsit a lányokkal. Iszonyú szerencsénk volt, mert még a nyagy zuhé elött visszaértünk. Ez a hidegfront az egész délutánt végül megpecsételte.. A Fentieknek üzenem: "elég lesz lassan az esőből köszönjük!" :)
Aztán míg vártam Banira felmentünk a könyvtárba egyet netezni. Szeretem ezt a helyet, de azt hiszem eztmár kifejtettem.. :)

Majd vásárolni indultunk. Csajból vagyok, így perszehogy a ruhák az elsőszámú célpontjaim shoppingkor. :) :P

Ezután egy pizzának látszó tárgyat ettünk. :)

Majd miután az eső miatt semmi konkrétat nem lehetett csinálni, így elindultunk haza.
Simonyi határában van egy gyönyörű rész, amit a vonatból szemeltem magamnak ki, fotózni tökéletes lesz, sok lehetőséget látok benne. :) Így ha majd legközelebb jóidő lesz fel is avatom. :) Na szóval ezt a részt meglátogattuk, most az eső áztatásában így néz ki:

A mai "művészi" kép sem maradhatott ki, ami rólam készült. Akik eddig látták, mindenkinek volt valamilyen véleménye róla, ami jó, hiszen ez a cél, hogy a képeimmel érzéseket váltsak ki az emberekből. E szerint lettem francia hölgy, gésa, és vámpírkisasszony. Hát mindenki eldöntehti :) Régóta akartam egy részletképet, íme első próbálkozásom:

Az este további részét pihenéssel és tvzéssel töltöttem Banival, majd miután elvonult haza meccset nézni, én készítettem magamnak egy finom teát. Barbi tanácsára kevertem a finomat a hasznossal: egy filter barackos, és egy zöld tea kellemesen ellazított így ezen esős májusi estén.

Így a nap végére szerkesztem képeim és  pötyögöm blogom Brigi kérésére letöltött Rihanna számra. :)

Jókis nap volt így visszatekintve, csak ne lebegne fejem felett a közelgő vizsgák nehéz fellege... :)

A Húsvéti szünetben egyik este nagyban számítógépeztem, aztán egyszercsak távol-keleties dallamokat hallottam, és kiderült, hogy az Egy gésa emlékiratai c. film megy. Nem mostani film, de valahogy ki is maradt eddig az életemből, pedig mikor megjelent nagy felhajtást is kapott.. Hát beigazolódik: ami késik, nem múlik. :)

Mindig is lenyűgözött a Távol-Kelet, úgyhogy a gépezést, képszerkesztést és msnezést abbahagyva letelepedtem a tv elé. Egy lány életét követi végig a történet, amíg meg nem találja a boldogságot. Imádtam. A gyönyörű, tájak, színek, dallamok, ruhák... huu nagyon tetszett. :) Aki érdeklődik a keleties filmek iránt annak bizony szerintem alap.

A PORT.hu ajánlója ide kattintva. :)

Nem mondanám magam kifejezetten kávéfüggőnek, de alkalmanként megiszom egy-egy csészével: sulis reggeleken Nescafé 3in1-bent iszom tejjel jó melegen; ha nagyon hosszú a napom és túl sok az okosság az egyetemen irány az automata csokis chappuchino részlege; és persze mint minden Szombathelykörnyéki én is bejárok a Cafe Freibe egy-két hetente. A feketét nem bírom meginni, mert mikor kicsi voltam ráhúztam a hideg ízesítetlen feketekávéra, így búcsút intettünk egymásnak egy időre.. :) (hozzáteszem az illatát imádom) Kb ennyi a kávéval való viszonyom, viszont délután az esős álmosító idő hatására ittam egy csészével kedvenc Nescafémból. Csak néztem ki az ablakon és a legördülő esőcseppeket figyelve zenét hallgattam.. :)

Tetszett a pillanat, így megörökítettem:

Csináltam belőle minisorozatot is:

Végül egy viccesenjó kávésszámot ajánlanék (koffeinradarokat beállítani, isteni guszta, és szép kávéadagok következnek): :)

Ma egésznap borongós időnk volt. Ilyenkor ez emberek többsége munka/suli után tvzik, pihen, alszik, házimunkát végez, tanul de semmiképp sem kívánkozik ki a szürke, nyírkos természetbe. Persze én nem állhattam meg a tavaszi természet adta lehetőségeket, úgyhogy csuklyát húztam, Fuji a kabát alá, és irány cseppek után kutatni! :) nem volt nehéz dolgom bárhova néztem vizet láttam. :)

Hála a szupermakrónak néhány képet tudtam készíteni. Íme a zsákmány:

Első képem még a terasz alatt anya virágáról készült.

Indultam a kert felé és az egyik cseresznyefánk levele következett:

Majd a pitypangok hadánál álltam le "egy cseppet". :) Pihékkel....

.... és anélkül:

Kertünk végében egy egészkis minierdő található na itt volt fűszál...

... bodzakezdemény.. :)

.. és fenyőág:

Tanulás után jó volt egyet a természetben lenni, hoztam is be egy szál orgonavirágot és most a sminkcuccaim mellett illatozik. :) Sokan nem szeretik az esőt de van akit épp ez ihlet meg... :) Na sebaj, holnaptól jóidőt jósolnak. :)

Nemrég kintjártam kedvenc eldugott helyemen, ahol ritkán fordul meg rajtam és a mező állatain kívül bárki is, ám legutóbb mégis meglátogatott valaki. Ő mindenki Teddy macija volt. Gomb szemeivel, kedveskis gallérjával, régies pofijával azonnal megragadott. Hálás modellem volt, és úgy érzem egy kedves új barátot is szereztem. :)

Először már messziről rámköszönt és megláttam kicsiny alakját a napsütötte fűben. :) Majd elkezdtünk beszélgetni az élet nagy dolgairól. Elmesélte kis macitörténetét, hogy Micimackó a példaképe, és persze kedvence a szeder. Eközben süttettük magunkat a napon. Tetszett ahogy szőrén áthatolt a napfény. :)

 Majd felültünk kedvenc szénakupacomra és kémleltük a tájat. Szerettem volna erről is egy képet, így miután elmesélt egy anekdotát a Tv maciról, én leszálltam a báláról és lekaptam ahogy magába merülve elmélkedik kicsiny lelkével.

 Persze a magaslesem sem maradhatott ki: kíváncsi természetű kisbarátom meg akarta nekem mutatni, hogy egyedül is fel tud mászni.

Próbálkozása egyre sikeresebbé vált, már majdnem a csúcson mászott kis puha tappancsaival.

Ezután bújócskáztunk. :) Kihasználta a még őszröl ittmaradt sárga levelű korhadt faágat, és ebben próbált előlem elbújni.

Én eddig nem hittem abban, hogy a macik tudnak repülni, de ezután elhiszem a legendát. :)

Kis Fujimat meglátva szerette volna kipróbálni a fényképezés örömeit, és mivel belopta magát a szívembe, engedtem unszolásának.

És végül készített rólam is egy fotót. :)

Búcsúzóul jótanácsokkal látott el, millió puszit küldött a hozzám közelálló emberkéknek, és persze nekem is, megjegyezte: ha jövök legközelebb szóljak neki, és ittlesz, majd még egyszer az út végéról visszaintett, és eltűnt a messzeségben.... :)

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy azok közé tartozom, akiknek még élnek a nagymamái. Nemrég meglátogattuk  anyu-anyuját a családdal, hiszen Ajkán lakik (tőlünk 70 kmre) így időhiányban nemtudunk csakúgy minden hétvégén leruccanni. Bezzeg mikor kicsi voltam, minden nyáron itt nyaraltam több hétig, és imádtam! :) Mindig játszottam a szomszéd gyerkőcökkel, vagy épp bementünk a városba, esetleg a kertben segédkeztem mamának, vagy épp a kutyákat-macskákat boldogítottam. Szép idők is voltak azok. :)

Na hamár ottjártam vittem magammal Fujit, és kattintottam párat mama világában. Házikója takaros az udvaron kúttal, amiből igazi mélyről jövő víz folyik. (nyaranta a vödrébe tettük a dinnyét, és ott jól lehűlt). Mesés helyen lakik: a város szélén, a domboldalban van a ház, a völgyben fut pedig az utca. Szemben egy másik domb. Gyerekként jó szórakozás volt a vízhanggal játszani. :)

Házában megtalálhatók a tipikus "mamás" dolgok, például a falrafüggesztett tányér, vagy a porcelánfigurák.

Imádom a mama teáját, mindig mikor megyünk csinál nekem egy főzésre valót, azt a délután folyamát mind be is puszilom. :)

Ezalkalommal csokit is kaptunk, amit egy osztrák csokigyárból hozott.

Na és persze az elmaradhatatlan háziállatok: legalább 3 macskája és egy nagy kutyája van. Kell is a társaság neki, hiszen a gyerekei, unokái sem tudnak mindig vele lenni. Ezek közül egyik háztetőn figyelgető macsekot kaptam lencsevégre. :)

Mindig jókat beszélgetünk igyekszünk megnevettetni, hiszen ritkán látjuk. Szeretek hozzá járni, ilyenkor kicsit mindig az ember gyerekkora idéződik fel, amikor még nagy szám volt a mamánál nyaralás, a mama lekvárja, sütije, jóéjtpuszija, meséi a régmúltról, a csodaszerei, és néha napján a kedvéért a hosszú templomi miséket is végigültem. :)

Egyszóval jókis kiruccanás volt, mindig szívesen megyek hozzá amikor csak lehetőségem van, családostul, vagy pasistól de megyek. :) Ha már ott voltam, kihasználtam ezt dimbes-dombos bakonyi tájat, és egy régen kitalált fotóval zárnám bejegyzésem: :)

Múlt héten kétszer is volt alkalmam "barátozni": szerdán Brigivel csacsogtunk át egy fél napot Szombathely főterén, és persze fotózkodtunk, örültem, hogy  az általam komponált, és készített képecskékek tetszettek neki.

Jól éreztem magam, és a fényképezőgép, illetve a modellként beállított lányka csakúgy vonzotta a pasik figyelmét (mint az "AXE hatás" csak fordítva :D), szóval írtó jó délután volt.

Aztán szombaton kimentünk a párnacsatára Zsófival, Brigivel és Banival, (persze Lalát is hívtuk, szinte lehetetlen küldetés néha kirobbantani otthonról :D). Mindenesetre mi elvoltunk ismét: bevetettük az "így ugrálj a város tollas főterén" című témát, és egyéb vicces képeket a kirakatok üvegén. Aztán beültünk egyet a Freibe, ott is elég hangos társaság lehettünk, pedig teraszos asztalhoz ültünk. Végül kimentünk a Csótóra, a "Hogyan pózolj a legjobb barátaiddal" képeink albumát töltöttük meg. :)

Aztán Sárváron kötöttünk ki, ahol Brigit felraktuk a buszra (egyéb elfoglaltságai miatt ♥), majd beültünk a Várkapuba "Rántott husikát mosolygós burgonyával"-t enni. :)

Végül a főtérre mentünk, ahol kicsit még elmélkedtünk az élet nagy dolgain, majd ezekkel a gondolatokkal engedtük vissza Zsófit Pestre. :)

Örülök, hogy ilyen barátaim vannak, és maradnak is egy életen át. :) :P

Ismét egy hétfő, egy újabb hét, az idő csak rohan... Bár hétfőnként ilyenkor legtöbbször órán vagyok, de ma a 4 és fél órás nyelvóra helyett, csak másfél volt megtartva. Bár ez még a jobbik eset, mint mikor potyára keltem fel 5kor, és jöttem fel Szombathelyre. Mondhattam volna azt is egy idegennek: "ÁÁ csak nem tudtam aludni, és vonatoztam egyet a reggeli tömegben, aztán sétáltam egyet, és visszajöttem.. :)

Ma nem volt kedvem hazamenni, pedig lenne rá lehetőségem, de úgy vagyok vele, hogy túl "strapás" lenne 4szer ugyanazt az útvonalat megtenni: egyetemtől állomásig - vonatút - majd otthoni állomástól hazáig. Ma amúgyis van dolgom: holnap egy nehéz zh, így tanulnom kéne rá, itt a könyvtárban meg amúgyis csend van. Jobb esetben. :) Van egy kedvenc sarkom, ami kellően eldugott, de mégis üvegfal az egyik oldala, így én mindent láthatok ami az aulában történik. Pont elég a napfény mennyisége (nem szeretem a túl napos helyeket, ha számítógépezek). :) Emlékszem legelőször is ide ültem le, és megtetszett, így ha van hely, itt vagyok fellehető. Persze leginkább késő összel, és télen, mert amúgy mostmár kezd jóidő lenni, így majd mehetünk ki a városba is. Dejó lesz! :P

Az asztalomon egy szendvics, egy alma, és egy melegvízzel hamar elkészített 3in1, és persze az Eu tankönyvem, jegyzetem várja, hogy nekilássak a munkának... Időm van bőven: negyed5kor lesz a következő órám, mostmeg fél 11 lesz. Persze elterveztem magamban, hogy a "nagy tanulás" után felhívom Banit, hogy ebédeljünk együtt vagy igyunk meg egy kávét a Freiben. Így mindjárt hamarabb menne az idő.:P

ÉÉs a nagy tervem mára: elmenni Fuji-ért a boltba. :P Fuji, az új fényképezőm lesz, már alig várom, hogy megismerjem, és kattintgathassak vele. :) Vannak már "megrendeléseim", így egy jobb géppel, szebb képeket csinálhatok. Persze úgyis a kreativitás, és a fényképező mögötti emberke dönti el, hogy milyen legyen a kép, de fontos szempont, hogy jól működjön a Kicsike. :D

El is viszem egy próbakörre az este. :P Majd mutatom az eredményt. :)

Hétvége óta olyan jó idő lett megint, hogy az hihetetlen. Persze ebből éncsak a kedd féldélutánt éreztem, hiszen többi másfél nap az iskola falai között "sínylődtem". Hétfőnként az a téma, hogy reggel 6kor eljövök otthonról, és este negyed8kor jövök vissza. Hát ilyen öröm a hazaérkezés, és gondolhatjátok, hogy nem kell ringatni. :) Sűrűsödnek mostanság a Zh-k és félév közepe felén járva a beadandóknak is neki kéne állni, de az ember lányát hajtja a vére a szabadba. :) Nemtudom mi lesz velem vizsgaidőszakban, május-júniusban...  Bár ha azon túl lennék, jönne egy hónap pihi, aztán irány a hotel, gyakornokoskodni. :)

Na de ne szaladjunk ennyire előre, még vannak közelebbi terveim is. Akartunk menni a régi sulim diáknapjára április elsején (persze gondolom a többiek mennek is) énmeg koptatom az iskolapadot egy elmaradt óra miatt. -.- Aztán ott van a párnacsata Szombathelyen a főtéren. Már évek óta terveztem, hogy megyek, de mivel nem reklámozzák annyira, így lemaradtam az uccsó pár alkalomról, na de most jól kinyomoztam mikor lesz. :P Aztán, mivel közel vagyunk a határhoz Oberwartba készülünk egyet körülnézni, meg persze a mamát is meg kéne látogatni Ajkán. Aztán áprilisban Zsófihoz készülünk Pestre és sorolhatnám a teendőket.. Persze jó ez, szeretem, ha pörög az élet, főleg így egy párnapos "kényszer-ágybanlét" után valóságos felüdülés.:)

Mostanában gyakran fotózom tájakat, dolgokat, állatokat szinte mindent.. (persze nagy részét nem tettem még közzé, majd ha összegyűlik egy anyagra való megteszem) :P Annyira érdekel és kikapcsol, élvezetes nekem ez az egész, hogy komolyan elgondolkodtam ezen az új hobbyn. Persze nem profi fotós akarok lenni, csak kicsit belemélyedni a dolgokba. / amúgyis mindenki fotózgat ahogy látni facebookon :D / A tér- pozoció- hangulat eltalálásától az utómunkálatokig minden érdekel. Eddig is szerettem ha az általam készített képek igényesek, de most be vagyok zsongva. :) Most "tutorial-videókat" kezdtem el nézni a témával kapcsolatban, és szinte minden képen amit meglátok folyton a színeket, fényeket és a beállást figyelem. Szóval ilyen önképző szakkörön vagyok most, aztán majd mutatom az első szárnycsapásaim eredményeit. :)

Jut eszembe, az eddigi közzétett tájképeimről érkezett elismerő levél amiben biztatnak, hogy így tovább, és érdemes lenne ezzel foglalkoznom. Hu ezmostígy "megsimogatta" lelkem, hiszen csak a magam kedvéért kattintgattam. :P Úgyhogy örülök, hogy tetszett neki! :)

Egykis helyzetjelentés: ma vagyunk Krisztiánnal másfél éve együtt! :) Innen üzenek neki Boldog 1 év 6 hónapot! Jól bírod a "kiképzést" mellettem! :)

Millió puszi! ♥

A jóidő magával hozza a sok vírust, hát persze, hogy a családból valaki elkapja. Esetünkben Öcsi bekerült a "hasfájós" járványba. Rá másnapra persze énis. Reggel kelek, hogy megyek suliba, hát fájt a hasam és olyan bágyadt voltam, hogy vissza kellett "zuhannom" az ágyba... A "piszkos" részletekkel nem traktálok senkit, de egy ilyen betegség semmikor sem jó...

A régi gyógymódokat bevetve: sok alvás meg főtkrumpli, háztartási keksz meg cola és sok-sok folyadék.. és hip-hop túl leszünk rajta. :) Egyétek így tavasszal a vitamint! Jól jön! :P

Tegnapelött délután kicsit tanácstalanok voltunk, hogy mégis merre menjünk egyet így a jóidőben, végül felmentünk egyet Szombathelyre, bízva abban, hogy a vendéglátóhelyek azért nyitva vannak így márc. 15.én is. :)

Kicsik kocsikáztunk is, más útvonalon mentünk mint a megszokott Simonyi-Sárvár-Szombathely, kinéztünk egyet északabbra is, és ismerős falukon jöttünk keresztül. Aztán végülis először a Cafe Freiben kötöttünk ki. Szerintem minden szombathelyi és környéki odajár, hiszen akármikor megyünk elég sokan vannak. Mondjuk érthető is. Hangulatos környezet, zene, finom süti/fagyi és a világ minden tájáról hozott kávéreceptek elérhető áron. Kellett ez Szombathelynek, az eredetiséggel felpezsdült kicsit a kávézó emberek élete.

http://cafefrei.hu/

Szóval megettünk egy ilyen Velencei tiramisu-csodát, és hozzá ittunk egy-egy kávékülönlegességet. Az enyém nagyon ízlett tejhabos réteges kávé volt, amit megcukroztam, és isteni íze lett! Két napja ezt emlegetem. :) Ha Szombathelyen jártok irány a Belső Uránia udvar a Főtéren! (Persze más városokban is van, a weboldalukon jelzik)

Aztán jártunk egyet, sokan voltak a levegőn, megnéztük a programajánlót. Egy volt ami érdekelt minket a Laár Pour Laár társulat műsora, megmég talán a Savária moziban a fotókiállítás, oda még jó lenne eljutni, van rá még pár napom! :)

Aztán megéheztünk, így meglátogattuk a Mekit. A kedvencünket kértük: egy sajt- és csibeburger kombit meg üdítőt sok-sok jéggel. Miközben ettünk a szomszéd asztalnál felfigyeltem egy bácsira, aki a fali-plazmán nézett egy Katy Perry klipet, és közben mosolygott. "Zabálnivaló!" :)

Aztán estefelé kimentünk egyet sétálni a Csónakázó tóra. Tettünk egy nagy kört, meg kinéztünk a szigetre is. Pont alkonyodott, szóval kiélhettem fotózási hajlamaimat ismétcsak. :) Bár a fény.gép lemerült, de telefonnal csináltam azért pár képet. (szóval nem lesz az igazi minőség :P)

http://indafoto.hu/kriszti90/szombathely2011marcius

Estére hazajöttünk Simonyiba, és pihentünk egy nagyot. Örültem, hogy felmentünk egyet a "városba", jól eltelt a délután! ♥ :)

Amióta így kitavaszodott öröm a természetben lenni, nemcsak nappal, hanem éjszaka is. Langyos szellő fújdogál (egyáltalán nem hideg), és tavaszi illatok terjengenek mindenfelé. Annyira jóó! :)

Aztán persze most ahogy nő a hold egyre "világosabb" is van éjszaka, és ha felnézünk az égre gyönyörű látvány tárul elénk. Sajnálatos módon ezt kevesen teszik, és értékelik, de aki vevő rá azt nem éri csalódás. Tetszik ahogy állandóan változik felettünk az ég, és sohasincs két pillanat, mikor egyforma. Mondhatnám azt is, hogy különbejáratú, változatos "plafonunk" van, és még csak fizetni sem kell érte. :D

Visszatérve az éjjeli égboltra, kedvenc mesémben a Timon és Pumbában megtudtam a tutit: az ég, az egy nagy kékesfekete izé, amibe szentjánosbogarak ragadtak bele, éscsak arra várnak, hogy továbbrepülhessenek. Némelyiküknek sikerül, de a nagytöbbség onnan néz le ránk. :)

Szóval íme egy videó, amiben a csillagokat örökítették meg, érdekes felvételi módban. Nagyon szép! :)

Most így a hosszúhétvégén moziban jártunk, és egy szuper filmet néztünk meg, címe: Kellékfeleség. Ismét egy Adam Sandlar-féle mozi, így garantált a nevetés! :) Pont egy délutáni-esti könnyed film, ami mind a barátokkal, mind a pároddal beülve tuti szórakozás! Mi viszonylag gyakran járunk moziba, de nekem a mostanság látott filmek közül ez tetszett a legjobban. Már hetek óta néztük az előzetest, és hát "kötelezően" eljöttünk rá, nem bántuk meg.:)

Röviden a story: Danny (Adam Sandler) megrögzött agglegény és jegygyűrű-viselő: a gyűrű ereje óvja meg őt a tartós kapcsolatoktól, és biztosít mindig hihető ürügyet, ha le akar lépni. Ám amikor végre rátalál álmai nőjére (Brooklyn Decker), ki kell valamit találnia, amivel lezárhatja eddigi füllentései sorát. Megkéri a titkárnőjét (Jennifer Aniston) és a gyerekeit, hogy adják ki magukat jövendőbeli ex-családjának.
Egyik hazugság követi a másikat, mígnem egy nagy közös családi utazáson találják magukat Hawaiin. Az önfeledt nyaraláson mindenki igyekszik a kitalált történethez tartani magát, de végül már senki nem tudja, mi igaz, vagy mi nem az... :)

Nálam mindent vitt: nem feliratos (fél siker :D), kedvenc színészeim a főszerepben, ütős poénok, és a történetet is jól eltalálták. Bár az est.hu-ban negatív kritikát kapott, de szerintem alaptalanul. :) Szóval nagyon ajánlott vígjáték! :)

Az elmúlt éjszakáim a hüllőkről szoktak, szó szerint. :) Valahogy álmomban mindig előjöttek. Első nap hazafelé úton kocsival jöttünk, és hátulról ért a napfény, így láttam a kocsi árnyékát az útszélén, és megjegyeztem, hogy olyan az árnyék, mint egy teknős. Erre azt álmodtam aznap, hogy van egy kisteknősöm, és azt nevelgettem. :)

Második éjszaka egy gyíkszerűség üldözött álmomban (ami félig úgyan kígyó volt, de két mellső lábával nagyonkis fürge állat lehetett, mert féltem, hogy elkap), szóval felmásztam egy fára így nem kapott el.:)

Harmadik nap pedig a National Geographic Nap képe c. rovatában egy kaméleont mutattak, így persze, hogy azzal álmodtam. Végülis ez tetszett, mert színváltós álom volt. :)

Szóval nemtudom mire ez a sok hüllő, és kétéltű, pedig nem is voltam mégcsak hasonló kiállításon sem. :)

Tegnap apáék fáért mentek a közeli erdőbe, így mivel jó idő volt, velük tartottam. :)  Szeretem az erdőt, mert különleges a hangulata: megnyugtató, de mégis "félelmetes". A magas fák, és kesze-kusza bokrok között járva az ember szinte minden rezdülést megérez. A fák lombjain pedigcsak átsuhan a szél... annyira jó! :)

A családdal jókat nevettünk, sokat segítettem én is, jó levegőn voltunk, és kell egy langyos márciusi napon ennél több?:)

Ha már kint jártam kattintottam is párat. Mi egy fenyőerdőben voltunk és így március közepén járva, nagy lombokat ne várjatok, de remélem tetszeni fog ennek szuper kis napnak ez a néhány képe:

Végre jó idő van! Kijelenthetem, hogy ma 17 fok volt az udvaron, úgyhogy kint töltöttem a napom nagy részét. A házban pedig takarítottam a nyitott ablakok mellett, és olyan jó volt, ahogy a langyos levegő átjárta a lakást! Igen ez hiányzott már. Az embernek egyből jobb kedve lesz. :)

Mint említettem, megkezdődött a tavaszi nagytakarítás, és épp ma találtam a következő videót. Egyik kedvencem, Mr Bean, is rávette magát a dologra. Szeretem ezt az animációt, mert kellőképpen rövid, így ha kevés időm van is leköt; meg maga a karakter "ellenállhatatlan", vicces, aranyos, pont ami nekem kell. :) 

Szóval íme egykis Mr Bean a tavasz, és az ehhez tartozó takarítás jegyében: :)

Az egyetemen van informatikám, és épp az Excel táblázatkezelőt vesszük isteni magaslatokban, de olyan szinten, hogy néha az egész csoport csak néz, mikor a tanár már 5. függvényt ágyazza egymásba. Én naivan azt hittem, hogy 2 vizsgával a kezemben talán valamit konyítok a táblázatkezeléshez, de itt amit veszünk durván-durva. :)

Szóval épp egy ilyen órán ülünk, amikor egy testhezálló feladatot kaptunk, amiben saját hibaüzenetet lehetett megfogalmazni. Majd a feladatot direkt elrontottuk,, és akkor a saját üzenet jelent meg. Na én persze gondoltam jó alaklom egyet "vagánykodni", és kicsit feldobni az órát, így sajátosra vettem a figurát:

A mellettem lévőknek is tetszett, majd csendben örültünk, és persze nem zavartuk meg az órát! :)

Tegnapelött fotósétán voltunk Krisztiánnal Sárváron. Szép idő volt, így persze, hogy kimentünk egyet a természetbe, nem lehet mindig csak a tv és számítógép előtt csücsülni ugye.. khm. :) Jobb oldalt a fotósávban látható is a séta termése. Olyan jókis mozzanatokat tudtam elkapni, mert tetszett a lemenő nap, meg ahogy fodrozódott a víz. A kis kacsák, meg a maradék vékony jégfelületen császkáltak. Valaki be is szólt nekik messziről, hogy kint a tábla: Jégre menni tilos! De kis kacsáink nem zavartatták magukat. :)

Tegnap pedig ismét elmentünk egyet "kirándulni" egy közeli faluba, Kissomlyóra. A hely érdekessége, hogy fél falu egy kis "hegyen" van, és fel is mentünk: gyönyörű volt a kilátás. Egy bácsika oda is jött hozzánk, és mondta a történeteit. Aranyos volt, bár én inkább a tájra koncentráltam. A völgyben ott volt a falu a kis házaival, mindig egy élmény ilyen képet látni. :)

Ezután gondoltunk egyet, és felmentünk Szombathelyre, megnéztük a moziban az Elhajlási Engedélyt. Hát érdekes egy film.. :D A bemutató alapján vígjáték (tény, h sokat lehet rajta nevetni, mögöttünk egy csoport csaj percekig nem bírta abbahagyni a nevetést egy jelenet után) de vannak benne "meghökkentő" momentumok is.. de nem lövöm le a poént. :) Röviden a sztori: két házaspárról szól a történet, amiben a két feleség egy hét kimenőt ad férjeiknek a házasság alól, és persze különböző kalandokba keverednek.  Szóval érdemes megnézni, de van egykét túlzás is, főleg ahogy néztünk, nincs is (még) korhatárhoz kötve pedig nem ártana. :)

Valamelyik nap azon gondolkodtam, hogy hova lett az a sok zeneszám amit pár éve hallgattam. Ugye az évek múlásával, és a számítógép néhai formázásával elvesztek, azok amiket letöltöttem, és ezek után mindig volt valami más, valami új, amit hallgattam. Most viszont ráakadtam két ilyen kedvenc zenekaromra: a Vengaboys és az Aqua.

Néhány szám "fájdalmas" tud lenni, de épp ezért lettek sikeresek, mert viccesek, dallamosak, és az ember egyszerre tombolna rájuk. :)

A Vengaboystól 3 dalt szoktam hallgatni:

És persze a feljethetetlen Aqua-dal a Barbie Girl; másik kedvencem (ami sok ideig az napi ébresztőm is volt) a Dr Jones:

Ma van a Nemzetközi Nőnap, így megkértem kedvenc ügynökünket Mr Bond-ot, hogy köszöntse fel ebből az alkalomból a hölgylátogatóimat! :) Nem is kellett sokat győzködnöm, hamar kötélnek állt:

Énis kaptam ez alkalomból már virágokat, és nagyon örültem neki. Köszönjük fiúk! :)

Annak, aki lemaradt, most itt egykis összefoglaló az idei Utazás Kiállításról. Lelkes idegenforgalmi szakmenedzser hallgatóként, alapvető volt számomra, hogy megyek, mivel a turisztika, és idegenforgalom érdekel.:) Előterjesztettem tervem itthon is, ami sikert aratott, így szombaton az egész család fogta magát és elindult Pestre.

Reggel 8kor indultunk, és zökkenőmentesen meg is érkeztünk 11 óra körül. A modern technika segítségével (GPS, és Google Maps :P) nem is keveregtünk a városban, persze a szombati forgalom azért megvolt. Megsúgom: a Hungexpo főbejáratától nem messze van egy eldugott "tisztás" a vasúti töltések mellett, így meg lehet úszni a parkolási díjat, persze mi, és rajtunk kívül még pár autós is ide parkolt. :)

Már a bejutásnál kérdőívtöltők és hostess-ek ostromoltak minket, és ez így volt az egész vásár ideje alatt. Első utunk a Himalája Expo volt. Számomra ez volt a legérdekesebb, mert lenyűgöz a Távol-Keleti kultúra. Egy óriási csarnokban voltak kiállítvaa tárgyak. Füstölőket gyújtottak, és keleties zene szólt. Lehetett vásárolni néhány szuvenírt, illetve egy-két szerzetes tartott bemutatót az ottani emberek életéről.

(Most nagyon "onlány" leszek: ) Galéria a képre kattintva indul :)

Következő állomás a lakókocsi- és autókiállítás volt. Igazából néhány lakókocsi volt csak kiállítva, néhányba be is lehetett nézni, de nem mondanám olyan nagyon nagy számnak a dolgot. Sokkal inkább az autók és motorok nyerték el a tetszésemet, és ahogy láttam itt sokkal több ember is volt. :)

Katt a képre!

 Ezután a hajóké volt a főszerep. Mindegyik szép sorban ki volt rakva, mellettük az árak, meghogy mit tudnak. Elvileg meg is lehetett őket venni. Már aki megtudja ugye. :) Erről jut eszembe: "Akkor jó a jó hajó, ha jó hajó a jó hajó...." :D

Katt a képre!

Ezután bementünk az Utazás pavilonba, ahol régiónként Magyarország szinte összes városa bemutatkozott. Természetesen megkerestük Sárvárt, ahol egy hastáncosnő is szórakoztatta a jónépet. :)

Katt a képre!

Most néhány érdekes-aranyos momentum következik, ami még a vásárhoz tartozott, és az én szemszögemből megtetszett. :) Kiemelném a Majmócás képet, úgy követtük egy ideig szegényt, egy fotóért cserébe! :) Minden kép alatt a leírásban megtaláljátok, hogy mi az, és miért is kellett a képek közé nekem! :)

Katt a képre! :)

A Bringa Expora nem értünk ki, mert délután vásárolni is mentünk, és eléggé elszaladt az idő. Na majd jövőre! ;) Mindenesetre csak ajánlani tudom mindenkinek egy halom utazási ajánlattal értünk haza. Tetszett még, hogy nem csak konkrétan idegenforgalmi témájú pavilonok voltak, hanem például az egészséges életmódot elősegítő termékek, szórakoztató programok, és bódék is voltak, ami kicsiknek-nagyoknak egyaránt élmény lehet. Remélem egyszer majd kiállítóként is részt vehetek ezen a rendezvényen. :)

Manapság egyre többféle édesség közül választhatunk, lassan márcsak kapdossuk a fejünket, hogy mit is vegyünk. Azonban vannak örök kedvencek, amiket gyerekkorunkban mamától, papától, vagy épp a napi bevásárláskor anyu-apu hozott a kisboltból. Emlékszem az volt a nap fénypontja, mikor az oviból hazaérve délután kutattam anyu bevásárlókosarában: "Hoztál valamiit?" Persze hogy hozott. :) Íme egykis "retró-édesség" mustra:

Télifagyi! Mint a neve is mutatja, télen szinte minden délután ez volt a menő. :)

Cigirágóval utánoztuk a nagyokat tesómmal. :) Volt amelyikben valami por is volt, és még "füstölt" is.

A Pez-cukortartóért meg egyenesen odavoltunk. Versenyztünk, hogy kinek van jobb, színesebb, több.

A Kojak nyalókát nem szerettem, mert mindig beleragadt a fogam :D

A Negrót mindig a mamánál ettük, mert gyakran fájt a torka, és tv-nézés közben ezt szopogatta. Amúgy, mint tudjuk igen ütős a mostani reklámja! :)

Szerintem ezek a kis csokik még most is hódítanak. Kedvencem az Autós. :)

És az elmaradhatatlan Kinder tojás ;) Gyűjtőmánia még a felnőtteknél is megvan sokszor. Nos, ti melyiket szeretitek? :)