Ülök a gépem előtt, és kavarok párat a forró kakaómon. Kint, a szeptemberi estében még nincs olyan hideg, de elkél már egy meleg pulóver. Kortyolok a meleg itókámból, közben szól mellettem a tv, de csak háttérzajnak használom. Ismét egy új hét elé nézünk tele kihívásokkal. Döntések sora, vagyépp megoldandó problémák jönnek mindig a hétfővel: már megint be kell menni a suliba/munkahelyre; most épp elromlott a nyomtató, pedig szükségem lenne rá.. közeleg egy újabb zh, már jópár hete nemláttam a barátaim..  Sok-sok kis gond, amiket félredobnék szívesen.

Mégcsak vasárnap este van, megtehetem, hogy nem gondolkodom, menekülök egy másik storyba, ahol nem jutnak eszembe a saját problémáim. A vasárnap esti ejtőzés mindenkinek jár. Ki egy nagybögre kakaó mellett, ki egy pohár bor mellett, ki egyedül ki a párjával vagy épp családjával, de mindenki átéli ezeket a merengős estéket. Sajnos sokan abba a hibába esnek, hogy már rágódnak a jövő héten, de minek? Lesz még idő rá bőven.

A kakaó édes íze elrepít egy messzi világba, ahol puha labdacsként pattoghatok a levendularéten, szinte ködlámpát kell használnom a rózsaszín köd miatt, felmászhatok egy magas fára, ahol nem ér utol senki és figyelhetem, ahogy a madarak milyen könnyen repülnek az alkonyatban. Élvezem ezt a világot, tetszik, és nem szívesen szakadok ki belőle.

Persze nem ez az élet, az időm nagy részén kell felnőtt nőként, jó szeretőként, bölcs barátként, szorgos egyetemistaként vagy épp a család kislányaként viselkednem, pont ahogy elvárják tőlem. De megnyugtat a tudat, hogy vannak, és lesznek is olyan pillanataim, amikor - ha kifelnőttködtem magam -, visszazuhanhatok a rózsaszín kis világomba, ahol minden tökéletes, és a nagybetűs Életet mellőzhetem. Szerintem kicsit mindenkinek szüksége van ilyen percekre feltöltődni, és várni az új kihívásokat. Úgyhogy én szemtelenül, mohón ki is használom! :)

Végül itt egykis gondolatokba burkolózós zene az álmodozáshoz: :) ♥