Szent Iván-Éj. Az év legrövidebb éjszakája, a nyári napforduló ünnepe. Ha azt vesszük innentől ismét másodpercekkel, később percekkel hosszabbodnak az éjszakák. A régiek hiedelme szerint varázslatos éjjel ez, amikor kigyúlnak a tüzek, és a fény elűzi a sötétséget. A jókedv és az ünneplés hozzátartozik ehhez a naphoz, így persze Sárváron is megrendezték. Idén szerencsénk volt, mert nem ázott el az esemény - kicsit hűvös volt ugyan - de, így mi is kilátogattunk Banival. Imádtam a hangulatot. Az egész Csónakázó-tó környéke tele volt emberekkel, színes fényekkel, füstös és édeskés illatokkal.

Ahogy odaértünk az a tipikus vásári hangulat fogadott: voltak lufik, kürtős kalácsos, céllövölde, vattacukros, csillám tattoo készítők.. tehát egy kisebb búcsúnak felelt meg ez a forgatag.

Édességből sem volt hiány, de az ilyen vásári gumicukrokért nem vagyok oda, mert iszonyú drágán adnak kb 5 szemet, de látványnak nem volt rossz:

Mikor sötétedni kezdett vettünk foszforeszkálós karkötőt, ami egész éjjel a kezemen volt, és hasznosnak bizonyult, mikor otthon a sötétben botorkáltam: (na melyik az én kezem? :) )

Egy néni adta ezeket a karkötőket, amit meg kellett törni, hogy világítson, de árult még "Jedi-kardot", és pörgős színes kütyüket is, amit nemtudok meghatározni, hogy mik azok, de a lényeg, hogy világítson:

Ezután még fényképeztem párat, bohóckodtunk egyet és betértünk egy koncertre, ahol csak hangszerek szóltak egy hatalmas sátor alatt. Ez az azonosíthatatlan masnis személy meg én vagyok, ahogy egy másik vakuval szemben éppen örökítem a pillanatot:

10 óra után aztán megkezdődtek a "tüzes-programok". Megkoszorúzták a vizet, tüzes nyíllal lőttek, és volt tüzijáték is. Fényképeztem és élveztem a látványt, örülök, hogy nem mosta el az eső. Na és persze a hosszú záridő lehetővé teszi, hogy egy képen többféle tüzi attrakciót mutassak nektek:

Csináltam egy videót is, amiben, hogy fokozzam a hatást össze-vissza forgatom a kamerát - nézzétek el nekem :) - de a lényeg látszik:

Amíg nem gyújtották meg a máglyát, addig a fáklyákkal fényjátszottunk. Sok kis fáklya fényénél ezen a képen láthatjátok az eredményt:

Bani ügyesen, és kreatívan "B" betűt is formázott. Büszke vagyok az elsőszámú tanítványomra! :)

Még mindig vártunk, úgyhogy megpihentem a színekben kicsit. Ez a kép nekem fesztiválos beütésű, bár ha azt vesszük, volt zene, pia, és sátor is :)

Végre kigyulladt a máglya, parázslott a tűz, és nagyban űztük el a sötétséget:

Amíg ki nem aludt, addig indián dobszó mellett tűzartisták táncoltak:

Igyekeztem furakodni, hogy kilássak, kisebb-nagyobb szerencsével, de a végefelé, már a kordonhoz férkőztem - igen volt nagy kordon is, hogy nehogy forró élmény maradjon a műsor :) - és ittmár láttam mindent jól. Különös hangulata volt az egésznek, mintha tényleg egy indián törzs szertartásán lettünk volna. Éreztem a tűz melegét, figyeltem, ahogy a parázs száll felfelé a füsttel, majd eltűnik az ég felé.. és közben még doboltak, és kiáltoztak is.. :) nagyon jó volt. Hosszú évek során mindig esős idő volt, mikor ezt megrendezték, de tavaly és idén a szerencse mellénk szegődött, és tényleg maradandó élmény, egy igazi nyári este sok tűzzel, fénnyel, illattal...