..volt részem a minap többször is, mikor Zsófit látogattuk így a nagyvárosban szabadulva vizsgáink terhétől mostmár véglegesen. Szeretünk felmenni hozzá, mert együtt lehetünk, kicsit kimozdulhatunk a szürke hétköznapokból. Stílusosan 2 napja ez a zene zakatol fejemben: :)

Egyszerűen csak jó amikor órákig utazol, és közben kitárgyalhatod az életed aktuális történéseit barátnőddel, majd célhoz érve újabb tárt karokkal várnak színes családi esernyővel. :P Aztán miközben tömegközlekedsz első blikkre ismerkedsz a nagyváros zajával, illataival, fényeivel, dinamizmusával, élvezed ahogy hajadba belekap a fülledt metróalagúti huzat. Végignézel az embereken: ismeretlen arcok bámulnak meredten maguk elé továbbgondolva életük következő mozzanatát. Majd sétálsz egyet a macskaköveken és azt veszed észre, hogy néhány pillanat alatt megszokod ezt a zsongást körülötted.

Pár esőcsepp még ráhullik hajadra a tetőszegélyekről /persze igyekszed kikerülni, de szinte minek? :)/, majd felérsz barátnőd hajlékába. Jönnek az ismerős szagok, a kis szoba, ahol már órákat nevettettek együtt. Megcsodálod érdekes kis holmijait, majd pihenő után újra útnak indultok. Ezúttal vissza a természetbe alapon a város szívébe (vagyis inkább tüdejébe) sétáltok, mert szeretitek amikor egyszercsak azt veszitek észre, hogy két oldalról a Duna vesz körül. Nézitek, ahogy az esti kocogók kihasználják az érdekes szinte tapadós anyagú futópályájukat, kicsit szurkoltok is nekik, és fél szemmel leellenőrzitek, hogy fiúk izmai rendesen működnek-e ;) Megismerkedtek az ottani vadaspark állataival, majd kihasználva a gyönyörű terepet megörökítitek ezeket a pillanatokat.

A tömegbe visszatérve csodálod az esti fényket, igyekszel minden rezgést rögzíteni, hogy később is elővehesd emlékeidből. :)

Az estébe megint esőcseppek közepette indultok, de hamar eláll a nyáresti zápor, mert "tudja", hogy szabadtérre készültök. Gondoltok egyet, és felmentek a város tetejére, majd az este további részét ott töltitek. Hangulatfények, magaslati szellő és jó zenék mellett kibeszélitek magatokból a gondolataitokat. Nem hagyjátok magatokat kizökkenteni, akárki is szeretne kicsiny társaságotokba beférkőzni, mert tudjátok ez az éjszaka csak a tiétek. Hajnalodik mikor hazaértek. Az első világosságfoszlányokat már a biztonságos szobából nézitek, amit valószínű még sűrűn fogtok látogatni. :P Félig széken félig ágyon valahogy elhelyezkedve végül elnyom az álom pár röpke órára.

Ébredés után még párszor jársz kelsz a tömött utcákon, figyeled ki mit csinál, élvezed, hogy "arctalan" vagy, és valószínű, akiket most látsz sohatöbbé nem ismersz fel.

Hazaúton persze ablak mellé ülsz, mert szereted, ahogy állandóan változik melletted a táj: hol hegyek, hol szántóföldek szaladnak, hol pedig egyszerűen csak zöld maszlagot látsz az erdő fái helyett a sebességnek köszönhetően. :) Végül hazaérsz, ahol barátod és családod már vár, mert tudják: megérkeztél a nagyvárosból! ♥