Se nem szőke, se nem vörös, se fekete.. se lila.. Jó nekem a barna. Életem nagyrészét így töltöttem, és most, hogy kinőttem a tinikorból visszatérek rá. Igaz kipróbáltam mindet az itt felsorolt hajszínekből, lehet így fejeztem ki önmagam... vagy nemistudom. :) Ha pasi lennék, biztos a barnákra buknék, talán mert ez a kedvenc színem. Természetes, és egyszerű.

Nem vagyok sem magas sem pálcikavékony: 162 centimmel jó ha kilátok az emberek között egy-egy koncerten. De szeretek táncolni, nevetni és rengeteget bohóckodni. Bani, a barátom néha egy hős, mikor a fáradt vagyok és hülyeségeimet kell hallgatnia. Bár szerintem ezen, vagyis velem ő is jól szórakozik. :)

Szeretem a ruhákat, szép szoknyákat, a virágos ingeket és a piros holmikat. Bohókásak és vidámak. Kedvenceim jobbára bizsuk: nem szeretem a túl sok nagy arany és ezüst "smukkot" /persze az izléses darabokat nem vetem meg/:) Ha egyszer megkérik a kezem remélem egy hangulatgyűrűvel kérik azt, máris nem lenne hagyományos.. :) Nem szeretem a műkörmöket, a "túl-magassarkút" és a póthajat. Nem vagyok sem sportos, sem elegáns, a kettő között valami átmenet-féle. :P

Tudok bociszemmel nézni, főleg ha ki is van hangsúlyozva az: egy fekete szempillaspirál és ceruza elég is a boldogságomhoz /na oké jöhet még egykis arcpír, rúzs...stb :P/ Kedvenc illataim gyümölcsösek, és imádom mikor a pasimról leszagolgathatom a parfümjét ;) (már amikor felérem ugye.. :P 30 centis magasságkülönbség az ő javára megvan ugyanis)

Nem vagyok egy konyhatündér, de szeretek ott sürögni segítség szempontjából. Talán az alapdolgokat megfőzném, ha rá lennék kényszerítve, de szeretném azért jobban megtanulni a dolgokat, hamár anyum süt-főz, tesóm szakács lesz.. nehogymár én maradjak ki a sorból 20 éves lány létemre! :) Szeretem magam körül a furcsa holmikat, amik nem megszokottak, de mégis valami emléket tartogatnak számomra. Ha "nagy" leszek, lesz egy lakásom, amit őrülten fogok berendezni, mert így érzem jól magam! :)

Általában vidám vagyok, de néha rámjönnek a "most hagyj békén világ", és a "mindjárt agyf*szt" kapok" perceim. Néha szoktam sírni, sőt kifejezetten kell is, ha épp nincs miért mert az életben mindenem megvan.. akkoris. Egy jó filmen (pl:: Édes November.. első látásra megrígatott); vagy csakmert a hormonjaim játszanak velem, vagymert megbántottak.. Meg tudtnak törni a kritikák, de egy idő múlva felfogom, és építkezem rajtuk. Nem szeretem a hazugságot, és a sunyiságot. De imádom a "cuki" embereket, akik a legrosszabbkor is képesek a jót meglátni. Rendkívül ijedős vagyok, egyszerűen nem bírok egy horrorfilmet sem végignézni, ha nem muszáj. Sokan mondják, hogy optimista vagyok. Igyekszem az lenni, hiszen ez a fő hajtóerőm a mindennapokban. Mondjuk egykis vagányságot azért keverhettek volna még belém, deha így alakult hát istenem ez vagyok.

Két dologgal fejezem ki magam mostanság: az írás, és fényképezés. Mindkettő terén van mit fejlődnöm.. de szívből csinálom. Csakúgy magamnak.. és persze azoknak, akik esetleg ellátogatnak világomba.

Tetszik, hogy kitaláltam a Roriphoto-t miatta sok olyan dolgot is megteszek, amit eddig nem is gondoltam volna, hogy létezik, vagy hogy nekem ezt csinálnom kéne. Rengeteg örömömet találom a hobbijaimban. Persze vannak, olyan napjaim, mikor egyszerűen nem jön a gondolat, az ihlet. De ezek a periódusok, maximum egy hétig tartanak, és ezután újult erővel írok és fotózom..

Legjobb barátnőim: Brigi és Zsófi. Ők a női szerelmeim. Tudom, hogyha problémám van, velük biztosan megbeszélhetem. Együtt vészeltük át a tiniéveket.. az első pasikat, csalódásokat.. és együtt örültünk egymás sikereinek szívből mindenféle irigység nélkül. Így fogadjuk el egymást, ahogy vagyunk az összes hibánkkal, és jó tulajdonságainkkal. Szerelmem jelenleg, és két éve: Bani, aki számomra a világ. Minden apró rezdülésemet ismeri, tudja, hogy mi tesz boldoggá, vagy épp mi nem. Egyszerűen szeretem és kész! ♥

Imádom az első csókokat, a nyári esőt, a csokit, a természetet és a masnikat. Lelkesen emlékezem vissza a gyerekkoromra, hiszen szép időszak volt az az életemben szüleimnek köszönhetően. Írtózatosan csikis vagyok, annyira, hogy a testem leglehetetlenebb pontjaira kapott csiki-mozdulatokra is elnevetem magam. Szeretek kávézóba, emberek közé járni, vagy csak figyelni a körülöttem zajló életet. Szeretném minden egyes percét megélni amennyire csak tudom: legyen az jó, rossz, unalmas, vagy épp önfeledt.

Lehet, hogy  ez a boldogság is?... mindent úgy megélni ahogy jön.. Nem akarok cserélni senkivel.. én ilyen vagyok és maradok is.. ha minden jól megy. :) Akik ismernek és szeretnek úgyis tudják a heppjeim, és elfogadnak; akik nem és nem is akarnak, azoknak ezerszer jobb kapcsolataik vannak biztosan! :)