Persze tudjuk, hogy a nyár sokkal pörgősebb, dinamikusabb évszak, mint a többi..nade ennyire? A munka miatt le kellett mondanom kedvenc hobbijaimról, többek között az írásról és sokszor a fényképezésről is, hiszen az időhiány és a fáradság nagyúr..
De most hogy mindennek és sajnos a nyárnak is vége, folytathatom kedvenc időtöltéseimet is. Nagy bánatomra Fuji a nyáron sokat pihent, én annál kevesebbet, de amikor időileg jól álltam, engedtem a szórakozás csábításának. Következő bejegyzéseim áttekintő jellegűek lesznek, hiszen sürgősen be kell pótolnom a lemaradást! :P
De előbb a legfőbb okról, ami akadályozott az írásban:
Komolyan áttértékeltem a nyáron a tanulás fogalmát. Ugyan csak gyakornok voltam egy sárvári hotelben, de komoly fizikai munkát kaptam, ami a nagy melegben kifejezetten "sokk"olt. Persze nem a nyavalygás most a főszereplő itt, de azért megtanultam egyet's mást, hogy egy munkás, aki napi akár 12 órát is a két kezével, lábával, derekával stb.. munkálkodik, talán rosszabb helyzetben van, mint aki egy íróasztal mögött szellemileg fárad el. Persze egyiksem jó, de hamár választani kell, inkább az utóbbi!
Ettől eltekintve szerettem ottlenni. Új emberkéket ismertem meg, az életútjukat mesélték el nekem, és énis nekik a sajátomét. Vicces helyzetekbe keveredtük Barbival, amit szerencsére jól kezeltünk. Mivel a vendéglátás neméppen a szabadnapokról híres, így néha vasárnap is bent boldogítottam a népeket. Sokszor kértek tőlem segítséget, ami egész jó volt, hiszen eddig, mindig én voltam az, aki segítséget kért, és nem adott. Használhattam a suliban tanult nyelvtudásom, máramikor a vendégnek nemépp brutális akcentusa volt. :) A reggelek, mindig ugyanúgy kezdődtek: pagodába be (parkban az a leülős-pihenős falnélküli de tetős tákolmány); bevártam Barbit, és irány az öltöző, ahol átvedlettem kitűzős, elegáns, fekete-fehér ruhás gyakornokká. Aztán irány a főnök, majd a szálloda, ahol a napjaimat töltöttem. Mindig jó hangulat volt.. kivéve, amikor nem :D,.. de azért szerintem mindenkivel kijöttem. :)
Megkaptam életem első borravalóit, már Euróban (hát igen haladunk a jövő felé..:D) Beszélgettem unatkozó külföldiekkel, szórakoztattam a szobában egyedül kuksoló kutyust, és vigyáztam a medencében fürdőzőkre. Persze nem ez volt a munkaköri leírásom, de arról elég annyi, hogy a hosszabb gyufát húztam ki.. Az utóbbiak, csak szép emlékek lesznek egyszer első "munkahelyemről". Volt egy hölgy is, aki rámcsodálkozott, hogy: "jéé gyakornok" - és mosolyogva hozzátette, hogy szép jövőt kíván. Ezúgy tetszett. :)
Gyakorlatom végeztével fura volt eljönni, hogy nemlesz már az a megszokott napi rutin, és nem ugyanazok az emberek vesznek majd körül, mint eddig.
Búcsúztatásomkor kaptam egy emlékbögrét, és Barbi kreált egy humoros ódát is a nyár emlékére (aminek poénjait nehéz lenne itt magyarázgatni, hiszen azok akkor, és ott voltak jók); és ezt a (Trainee = Gyakornok) kitűzőt hordtam végig. Remélem legközelebb már élesben is ilyen jól be tudok majd illeszkedni, mind a majdani közösségbe, mind szakmailag. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.