Lötyög a víz tálkámban, festék kerül egy próbapapírra, ecsetem mártom a vízbe majd festékbe. Mindig is tetszett a folyamat, ahogyan egy üres fehér lap megtellik színekkel, formákkal. Igaz nem vagyok nagy tehetség az ilyesmiben, de szeretek néha egy-egy fél napot eltölteni laza mázolgatással. Kikapcsolja az embert, megszabadít a napi gondoktól, és csak arra kell öszpontosítani, hogy hogyan húzod a színt arra a nagy fehérségre, amire pár óra múlva büszkén mondhatod, hogy az én "művem".

Mondjuk énis csak azt szeretem megalkotni, ami amúgyis tetszik, egy rajzszakkörön nyilván "elvéreznék", ha rámeröltetik a dolgokat.
Van úgy, hogy nincs hangulatom az egészhez ilyenkor nem is tudok semmitsem rendesen megcsinálni, csak gyűlik az összegyűrt papírgalacsin az apu által csak nekem készített rajzasztalka mellett.
Egy uncsi téli délutánon nincs is annál jobb dolog, mint színekkel bombázni a szemünket, hajlítgatni a formákat, trancsírozni a kinyomott festéket, eljátszani, hogy tetkóm van - amit utólag nagynehezen vakarok magamról le.. :)

Persze a fényképezés, és írás még mindig jobban érdekel, pechemre nincstúl ügyes kezem az apró részletekhez, a végére mindíg elnagyolom a dolgokat.
A mostani nagysok szabadidőmben kétkis mázolmányt készítettem: egy gésásat, és egy Thomas Sabo reklám "kiscsajosat":

Oké az utóbbi nem hasonlít annyira, de nem is a tökéletes másolatra törekedtem, arra ott a Photoshop. :P Nem egóból, de azért kiraktam barackszínű szobám falára őket, ha jön valaki mondhassam, hogy én hoztam össze őket pár órás munkával :)