Teszi fel a kérdést sok fiatal. Persze többségük kapásból a városra voksol, mert több a lehetőség mindenre. Jómagam is közéjük tartozom.. de álljunk csak meg egy pillanatra! Egész életemben kertesházban, falun laktam: neveltünk csirkéket, etettem a szomszéd kecskéit, simogattam kisbocikat, voltak nyuszijaink, kutyáink, macskáink, műveltük a kertet (amíg volt rá időnk). Szedtem össze kóbor cicákat, dédelgettem napos csibéket, segítettem gyümölcsöt gyűjteni, és félve szaladtam darazsak elől (ez a "jószokásom" máig is megmaradt) .. :D

Falun szabadabb az ember: bármikor kifekhetek a kert közepére zenét hallgatni, vagy csakúgy, járhatok az itthoni "ússzeretem" ruháimban, sétálhatok mezítláb, kiülhetek a teraszra enni, de akár egyszerűen élvezhetem a csendet. Kimehetek a mező közepére elmélkedni, fotózni, vadászlesre felmászni, cseresznyefáról gyümölcsöt enni. Jó, hogy a mamáékhoz bármikor leugorhatok, ehetem a zöldségeket, amiket ők ültettek, kenhetem a házi lekvárt a kenyeremre. Szeretem, mikor az ablakomat kinyitva egy nyugodt világot látok, hallok és érzékelek. Bámulom a naplementét, az erdőt, vagy éppen a hold által bevilágított tájat. Délutánonként csak a madarak csiripelése, a falevelek susogása és a szomszéd lány dúdolása töri meg a csendet.Ezeken a dolgokon városon valószínű túlsiklanék, vagyis egyszerűen nem lenne lehetőségem rá.

Persze vannak itt hátrányok is számomra: nincsenek olyan igazi barátaim akiket bármikor áthívhatnék egy teára, hogy ruhákról, pasikról, filmekről, zenéről csacsogjunk; esetleg elmenjünk egyet biciklizni, sétálni vagy fotózni. Minden számomra fontos emberke (a családomon kívül persze) vagy városon, vagy egy másik faluban lakik. Így nehézkes összeegyeztetni. Néha hiányzik a város zaja.

Kicsit más, de nem rossz amiben élek. Egy röpke vonat- vagyépp buszúttal, hamar a városi forgatagban találom magam. Van itt minden: iskola, szórakozási lehetőség, vásárolhatok akár éjjel 3kor is, a barátokkal bármit megtehetünk hiszen "arctalanok" vagyunk: a holnapi ember nem is fog emlékezni a tegnap esti dolgokra. A szerelmem is városi: beülhetünk egyet egy unalmas délutánon egy kávéra és sütire ha épp kedvünk tartja. A városban van élet, kreativitás, ihlet.

Ha "nagy" leszek valószínű elköltözöm majd, egy nagyváros nyugodtabb, parkosabb részére. Így kompromisszumra juthatok, hiszen nekem kell a természet átélése, de mégis közel lennék a nyüzsgéshez, emberekhez, lehetőségekhez. Azért majd néha, amikor már megőrjít ez az élet, hazalátogatok a szülőkhöz, hiszen mégiscsak itt nőttem fel, falusi lány vagyok... :)