Nemrég kintjártam kedvenc eldugott helyemen, ahol ritkán fordul meg rajtam és a mező állatain kívül bárki is, ám legutóbb mégis meglátogatott valaki. Ő mindenki Teddy macija volt. Gomb szemeivel, kedveskis gallérjával, régies pofijával azonnal megragadott. Hálás modellem volt, és úgy érzem egy kedves új barátot is szereztem. :)

Először már messziről rámköszönt és megláttam kicsiny alakját a napsütötte fűben. :) Majd elkezdtünk beszélgetni az élet nagy dolgairól. Elmesélte kis macitörténetét, hogy Micimackó a példaképe, és persze kedvence a szeder. Eközben süttettük magunkat a napon. Tetszett ahogy szőrén áthatolt a napfény. :)

 Majd felültünk kedvenc szénakupacomra és kémleltük a tájat. Szerettem volna erről is egy képet, így miután elmesélt egy anekdotát a Tv maciról, én leszálltam a báláról és lekaptam ahogy magába merülve elmélkedik kicsiny lelkével.

 Persze a magaslesem sem maradhatott ki: kíváncsi természetű kisbarátom meg akarta nekem mutatni, hogy egyedül is fel tud mászni.

Próbálkozása egyre sikeresebbé vált, már majdnem a csúcson mászott kis puha tappancsaival.

Ezután bújócskáztunk. :) Kihasználta a még őszröl ittmaradt sárga levelű korhadt faágat, és ebben próbált előlem elbújni.

Én eddig nem hittem abban, hogy a macik tudnak repülni, de ezután elhiszem a legendát. :)

Kis Fujimat meglátva szerette volna kipróbálni a fényképezés örömeit, és mivel belopta magát a szívembe, engedtem unszolásának.

És végül készített rólam is egy fotót. :)

Búcsúzóul jótanácsokkal látott el, millió puszit küldött a hozzám közelálló emberkéknek, és persze nekem is, megjegyezte: ha jövök legközelebb szóljak neki, és ittlesz, majd még egyszer az út végéról visszaintett, és eltűnt a messzeségben.... :)