Szerencsésnek mondhatom magam, hogy azok közé tartozom, akiknek még élnek a nagymamái. Nemrég meglátogattuk  anyu-anyuját a családdal, hiszen Ajkán lakik (tőlünk 70 kmre) így időhiányban nemtudunk csakúgy minden hétvégén leruccanni. Bezzeg mikor kicsi voltam, minden nyáron itt nyaraltam több hétig, és imádtam! :) Mindig játszottam a szomszéd gyerkőcökkel, vagy épp bementünk a városba, esetleg a kertben segédkeztem mamának, vagy épp a kutyákat-macskákat boldogítottam. Szép idők is voltak azok. :)

Na hamár ottjártam vittem magammal Fujit, és kattintottam párat mama világában. Házikója takaros az udvaron kúttal, amiből igazi mélyről jövő víz folyik. (nyaranta a vödrébe tettük a dinnyét, és ott jól lehűlt). Mesés helyen lakik: a város szélén, a domboldalban van a ház, a völgyben fut pedig az utca. Szemben egy másik domb. Gyerekként jó szórakozás volt a vízhanggal játszani. :)

Házában megtalálhatók a tipikus "mamás" dolgok, például a falrafüggesztett tányér, vagy a porcelánfigurák.

Imádom a mama teáját, mindig mikor megyünk csinál nekem egy főzésre valót, azt a délután folyamát mind be is puszilom. :)

Ezalkalommal csokit is kaptunk, amit egy osztrák csokigyárból hozott.

Na és persze az elmaradhatatlan háziállatok: legalább 3 macskája és egy nagy kutyája van. Kell is a társaság neki, hiszen a gyerekei, unokái sem tudnak mindig vele lenni. Ezek közül egyik háztetőn figyelgető macsekot kaptam lencsevégre. :)

Mindig jókat beszélgetünk igyekszünk megnevettetni, hiszen ritkán látjuk. Szeretek hozzá járni, ilyenkor kicsit mindig az ember gyerekkora idéződik fel, amikor még nagy szám volt a mamánál nyaralás, a mama lekvárja, sütije, jóéjtpuszija, meséi a régmúltról, a csodaszerei, és néha napján a kedvéért a hosszú templomi miséket is végigültem. :)

Egyszóval jókis kiruccanás volt, mindig szívesen megyek hozzá amikor csak lehetőségem van, családostul, vagy pasistól de megyek. :) Ha már ott voltam, kihasználtam ezt dimbes-dombos bakonyi tájat, és egy régen kitalált fotóval zárnám bejegyzésem: :)